német vizsla

német vizsla

2012. március 9., péntek

ALAJOS

LAJOS.
Gép szerelőként dolgozott Budapesten egy szövő gyárban, mielőtt 1956 - ban ő is a távozás mezejére lépett. A gágogó libák is ezt tették, akiket már ismert Budapesten. Ők is, mint a többi "messziről jött ember, azt mond amit akar " - nagy exisztenciát hagytak maguk után. Nagy veszteségekről gágogtak mindig, amíg Lajos elmondta nekem a valóságot. A Nagy Lajos utcában egy 5 x 5 méteres albérletet, a főgúnár az autóbuszt, amit vezetett, a liba pedig bizonyára a villamosok csengőit hiányolta, amiken kalauzként dolgozott. Egyetlen sarjukat 11 évesen vitték világgá, akiből Amerikában villamos mérnök lett. A szülei gyári munkásként dolgoztak. Mivel az itthoni famíliában sem le, sem felmenő ágon senki nem jutott tovább a 6 eleminél, gúnárék szent meggyőződése volt, hogy az ő menyük csak " Miss. Amerika " lehet.
Lajos vasesztergályosként dolgozott és gúnárék bár nem laktak közel, nagyon ragaszkodtak a barátságához. Pár év elteltével Lajos megnősült, feleségül vett egy amerikai hölgyet Matildát.
Tildi fogászati aszisztensnő volt, akinek a szerda volt mindig a szabadnapja a hétvégén kívül.
A többit mondja el Lajos: " Miért váltam el tőle? Már a kezdetben feltűnő volt, hogy minden szerdán viharzó jókedvűen várt haza. Aztán elérkezett az idő, amikor olyan részeg volt, hogy beszélni sem tudott. Ilyenkor a heverőn feküdt, mellette a whiskys üveg, a hamutartóban félig szívott kialudt cigaretták jelezték, hogyan telt a szabadnap. Egyszer a születésnapján elvittem vacsorázni egy elegáns étterembe, ahol nagyon gyakran nyúlt a pohárhoz. Vacsora után kimentem a mosdóba, vissza érve nem láttam a feleségem az asztalnál. Biztosra vettem, hogy közben ő is a mosdóba ment. Vártam, de helyette a pincér lépett oda hozzám és diszkréten a fülembe súgta : " a lady az asztal alatt van ." A pincér szólt az ajtónál őrködő embernek, akinek a segítségével kivonszoltuk a kocsiba. Haza érve benne is hagytam, amíg annyira magához tért, hogy vezethetővé vált. Elég volt ! Beadtam a váló pert , útjaink békésen elváltak. Független ember lettem de otthonom nem volt. Tildi boldogan engedélyezte, hogy maradjak ott amíg nem találok lakást. Albérlet után kutatva kerültem Adele házának emeletére. Utoljára az Édesanyám gondoskodott rólam úgy, ahogy Dell tette. Nem engedte a ruháimat a mosodába vinni, rendet és tisztaságot tartott mindig a lakosztályomban. "
Hát látod " ides ", ilyen az élet. Szerelmek jönnek, mennek és az élet megy tovább. Ami tegnap még nagyon fájt, holnap már sajogni sem fog. Erre mindig emlékezz, bármi történik veled.
Megjegyeztem és ezzel a tudattal élve könnyebbé vált az életem.

2012.március 8. Saller Molnár Erzsébet
Az első Karácsonyom a Pártfogóimmal

2012. március 4., vasárnap

HŰ TÁRSAK


A HÁZUNK KARÁCSONYKOR





2012. március 3., szombat

VADVILÁG

Dió héjban az a kegyetlen 22 év.
Nem túlzás ! Ismeretlen , cifra rongyokba öltözött vad világban éreztem magam. A napok a hetek a hónapok múlásával, egyre jobban idegenné vált minden. Nem tudtam leborulni a gazdagság előtt és imádattal bámulni rá. A lélek gazdagsága , az Isten közelségének érzése mindennél nagyobb kincset jelentett nekem. A lelkem szárnyalt , mert éreztem , hogy Isten nagyon szorosan fogja a kezem. A hitem és imáim , átsegítettek minden nehézségen .
" Imádlak, mert te vagy egyedül imádásra méltó és dicsőséges . főképpen megaláztatásodban . az emberektől való megvettetésedben. Én Istenem, én mindenem ! Téged bírni annyi, mint mindent bírni ami bírható. Örök Atya , add nekem magadat. Szívem telve van és túlárad minden jótól, ha téged bírlak. De nélküled semmi vagyok , elhervadok , széthullok és elpusztulok . Én Uram és én Istenem , add nekem magadat és semmi mást ! " ( John Henry Newman )
A gágogó libák győztek, ( mint Szent Márton esetében is ) jó volt távol lenni a bűvkörükből. A házasságot már ígérgetések mellett sem vállaltam volna be. Az Úr hozzásegített, hogy tisztán lássam és érezzem, hogy akit elveszítettem, annyit ér csak, mint egy pár lukas, kopott kesztyű, amit a szemétbe hajítanak. Miután megkaptam az engedélyt ( zöldkártya ) a további amerikai tartózkodásomhoz, tele voltam akarattal és megvalósítási vággyal. Tömeg közlekedés hiányában a legnagyobb problémát a munkába járás okozta. 1973 május 8.-án lett jogosítványom és egy használt de nagyon szép Pontiac Tempest kocsim. Óriási fordulatot vett az életem. Szabadon szárnyalhattam a céljaim felé. Mindenek felett a legfontosabb cél az volt, hogy újra az én gyönyörű Európámban éljek. De addig hosszú az út és csak a két dolgos kezemmel építhetem meg, hogy járható legyen. Az amerikai állam polgárságot megkaptam, de ez nem jelentett akkora fordulatot az életemben, mint 1979 október 18. Sikeres állam vizsgát tettem és attól a naptól kezdve diplomás ápoló nő lettem. Nem kellett soha többet a szabadnapjaimon takarítást vállalnom a lusta, gazdag, koszban élő feleségek otthonában. Nem kellett üvöltő, neveletlen gyerekekre vigyáznom, akiknek a szülei szórakozni mentek. A még nagyobb boldogság sokat váratott magára, de az is megérkezett. Megszűntem albérlő lenni ! 1983 december 24.-én már a saját házamban égtek a gyertyák a Karácsonyfámon. Gondolatban átrepültem az Óceánt, benéztem a szeretteim házainak ablakain. Hallottam az éjféli misére hívó harangok hangját, láttam a hóval borított Bakonyt, a Nagyapám vízimalmát, a lefagyott vizes kereket, a vastagra fagyott tó jegét, amin ott bukdácsolt egy copfos lányka, a korcsolyás lábai égnek álltak, de ő csak nevetett, sikongatott és próbálkozott újra.
-- A kandallómban égett a tűz, néztem a felfelé igyekvő lángokat és nem voltam egyedül. Az emlékezés megszépíti a messzeséget és a szeretet az otthon maradottak iránt örök és múlhatatlan. Ez az érzés éltetett 22 éven át, amikor 1994-ben végetért az " önkéntes száműzetés. " Én akartam, hogy végre véget érjen.
--Este indultunk New Yorkból. A gép felszállt velünk, lenéztem a fényárban úszó városra és nem fájt, hogy a lábaim mindörökre elszakadtak az amerikai földtől. Sírás helyett imádkoztam, megköszöntem az Úrnak, hogy mindig fogta a kezem és segített, hogy kibírjam azt a nehéz 22 évet. Imádkoztam, hogy szerencsésen haza érjünk, mert a kutyám, az én egyetlen hű társam Jessamine is velem utazott. Együtt éltünk , együtt hagytuk el Amerikát és boldogan repültünk HAZA ! Valóra vált a 22 éven át tartó nagy álom! Gyönyörű volt az ébredés !


Miért vállaltam be az " Önkéntes száműzetést ", pontosítva az ott maradást 22 évig ? " Posta fordultjával " hazajöhettem volna, de hova ? Mindent felégettem magam mögött. Az állásom felmondtam, a lakásom eladtam, pénzem, mindenem az Apámnak és a testvéremnek adtam. Nekem maradt két bőrönd, összesen 20kg. volt minden vagyonom. Abból kb. 10 kg. ajándék a sarlatánoknak. Mihez kezdtem volna itthon üres zsebbel ? Amerika nem csak szerelemből áll és nem csak egy férfinak csúfolt varangy élt benne. Az a varangy, aki olyan magabiztosnak mutatta magát ismerkedésünk idején, aki 1970 júliustól 1972 októberig hétszer ( 7 ) repült haza hozzám, ott a gágogó libáktól már nem védett meg engem. Felsem merült bennem, hogy esetleg megfutamodjak. Ne hogy már egy villamoskalauznő döntsön az én sorsom felett. Amerika ad lehetőséget mindenkinek, csak élni kell vele. Ahogy szoktam volt mondani : " Amerika nem elég egymagában, oda ember is kell ! " Nekem megadta amit vártam tőle, de én sem maradtam adósa. Közben voltak mindig hódolóim. Az eljegyzésig kétszer eljutottam, de a halál kanyart sikeresen kikerültem másodszor is. Egy házassággal véget ért volna a nagy álom és idegen földön várnám a halált. Haza vágytam minden nap, de ahhoz megkellet művelnem azt a biztonságos talajt, amibe nem a gondok magvait fogom elvetni Magyarországon. Sikerült !



2012.március 1. Saller Molnár Erzsébet