Az ember akarva - akaratlanúl rádöbben minden nap arra, hogy az életéből megint elfogyott egy nap.
Én sem foglalkoznék azzal, hogy mi múlt el és mi van még hátra, ha nem tudám, hogy beteg vagyok. Bármikor, bármi megtörténhet. Ezért most a halálról elmélkedő napjaimban összgyűjtöm, amit itt a födön kaptam: barátságot, szerelmet, hűséget, örömet, szeretetet, ragaszkodást, szépséget, tisztaságot, jóságot, önfeláldozást --- és egy utolsó lendülettel felmutatom az égnek.--- Ez voltam én! Ezt adtam és cserébe mindig ezt kaptam vissza!
Saller Molnár Erzsébet
Győrság 2017.12.2.
német vizsla
2017. december 2., szombat
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)