tag:blogger.com,1999:blog-230609803589011352024-03-14T00:05:34.782-07:00Volt egyszer egy vizimalomTöbbnyire a gyermekkorom emlékeit,árvaságom éveit és a drága nagyszüleim szerető gondoskodását írtam le. Középpontban nagyapám örökké "fecsegő" csodálatos vizimalma Pápateszéren,ami felőrölte árvaságom keserű magvait.
De a főszereplő a kutyánk Péter,az okos és hűséges német vizsla.
Azokról az emberekről sem feledkeztem
meg,akik gyermekkorom "hősei" voltak.Ebekékhttp://www.blogger.com/profile/02782146290460020667noreply@blogger.comBlogger100125tag:blogger.com,1999:blog-23060980358901135.post-62217064447070822372017-12-02T14:12:00.000-08:002017-12-02T14:12:37.094-08:00Fogynak a szemek a tuskóról Az ember akarva - akaratlanúl rádöbben minden nap arra, hogy az életéből megint elfogyott egy nap.<br />
Én sem foglalkoznék azzal, hogy mi múlt el és mi van még hátra, ha nem tudám, hogy beteg vagyok. Bármikor, bármi megtörténhet. Ezért most a halálról elmélkedő napjaimban összgyűjtöm, amit itt a födön kaptam: barátságot, szerelmet, hűséget, örömet, szeretetet, ragaszkodást, szépséget, tisztaságot, jóságot, önfeláldozást --- és egy utolsó lendülettel felmutatom az égnek.--- Ez voltam én! Ezt adtam és cserébe mindig ezt kaptam vissza!<br />
<br />
Saller Molnár Erzsébet<br />
Győrság 2017.12.2.Ebekékhttp://www.blogger.com/profile/02782146290460020667noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-23060980358901135.post-83319886345652165722017-10-05T17:02:00.002-07:002017-10-08T12:42:49.091-07:00Béka Király!Még gyermek koromból szakadt rám ez a sokak számára érthetetlen kötődés a békákhoz. Nagyapám vizimalmának tavában nagyon sok béka volt. Nagyon szerettem őket, de leginkább azt a zenét. amit napnyugta után csapatba verődve mondtak el nekem. " Krull, krull, kára krull, brekekeke tó,tó! Mindig csodálattal néztem őket.Ilyen tökéletes zenekart hallani, lehetetlen akárhol. Én a tóparton ültem, a békák meg a sekély vizben kürülöttem. Hogyan nézett rám a nagy gülü szemeivel a"frontember"? Én vagyok a királyfi. Ha megcsókolsz, királyfivá változom. Nekem nem kell királyfi montam, nekem béka kell és minél több, annál jobb. De beviszlek velem az ágyamba és ott alszunk együtt. Bedugtam a blúzom alá és nyugovóra tértünk. De jött a reggel. Mit látott Nagyanyám? Azt, hogy kicsi unokája egy békát ölelve alszik. " Miatyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod......"ez már egyre hangosabb volt és felébredt a kis unoka. Az első mozdulata az volt, hogy megvan e a béka? Gyere, mondta neki, aztán mentek a tóba együtt, a barátok. Mind ezek közepette, Nagyanyám vetette magára a megszámlálhatatlan keresztet!... Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben úgy a földön is.... de...ha lehet, békát azért az ágyba ne!<br />
<br />
<br />
Saller Molnár Erzsébet<br />
Győrság<br />
Október 6. 2017.Ebekékhttp://www.blogger.com/profile/02782146290460020667noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-23060980358901135.post-56276871527946821142017-10-03T14:46:00.000-07:002017-10-05T15:35:40.936-07:00Lombhullás... Ősz van újra és figyelmeztet a lombhullás az elmúlásra. A virágok már bánatosan hajtogatják a kis fejüket a napsütés irányába és kapkodnak a levegőért, hogy csak még egy napot adj Istenem. A kis lepke virág imát is hajlandó mondani. csak azért, hogy még egy napig dicsérhessen téged Üram azért a színpompáért, amit adtál neki. A cicáim ott kergetőznek a virágok között, biztos érzik, hogy ott jó és nem száraz kórók között vannak. Virágok? Milyen szó lenne az, ami ezt túlszárnyalná.? Nincs!<br />
Amint lehullik egy diófalevél, hozza magával az üzenetet is, hogy az élet múlandó, fáknak, virágnak, bokornak, embernek egyaránt. Őrizzük meg az emlékeinket, a be nem teljesült álmainkat és akkor talán könnyebb szívvel fogadjuk el, hogy van elmúlás!<br />
<br />
Saller Molnár Erzsébet<br />
Győrság<br />
2017. október 3. Bózsi születésnapja -- 1908 október 3.Ebekékhttp://www.blogger.com/profile/02782146290460020667noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-23060980358901135.post-2065833486160580582015-12-24T17:46:00.001-08:002015-12-24T17:46:18.534-08:00Wass Albert : Üzenet haza. Előadja : Sinkovits Imre, MagyarVagyok.com<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="344" src="https://www.youtube.com/embed/fmNU9Mbke8k" width="459"></iframe><br />Ebekékhttp://www.blogger.com/profile/02782146290460020667noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-23060980358901135.post-12827184854618199692015-12-24T17:43:00.001-08:002015-12-24T17:43:22.068-08:00Wass Albert hangja: Adjátok vissza a hegyeimet<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="344" src="https://www.youtube.com/embed/TlmucehNcw8" width="459"></iframe><br />Ebekékhttp://www.blogger.com/profile/02782146290460020667noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-23060980358901135.post-30163071451383025292015-12-24T17:04:00.001-08:002015-12-24T17:04:09.125-08:00MÁRAI SÁNDOR: A gyertyák csonkig égnek (részlet)<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="344" src="https://www.youtube.com/embed/cacZKmwS9eY" width="459"></iframe><br />Ebekékhttp://www.blogger.com/profile/02782146290460020667noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-23060980358901135.post-23758847232461556262015-05-10T16:12:00.002-07:002015-05-10T16:17:37.398-07:00ITTHONCsalódás!<br />
<br />
Már elmúlt 21 év, amióta végleg földet értem a Szülőföldemen. Hiába kerestem az itthon hagyott életem, nem találtam rá. Akiket itthon hagytam, nem búcsúztam el tőlük örökre, de voltak, akiket hiába kerestem a hazatérésem idején, nem találtam rájuk. Tudomásul kellett vennem, hogy a hosszan tartó távollétem elhomályosította bennük az emlékeket. De akik igazán szerettek engem, azokban nem múltam el. A gyermekkori barátaim örültek, hogy újra itthon vagyok. Editke, az első barát nő, aki még árvaságom idején együtt csintalankodott velem, Ő is elhagyta Pápateszért. Isaszegen él a családjával és már boldog Nagymama. A szomszéd Zacsovics molnár kislánya volt. Amikor Teszéren jártam a haza költözésem után, első utam a Nagyapám vízimalmához vitt. Nagyszüleimet már csak a temetőben látogathattam meg. Végig jártam a gyermekkor fontosabb állomásait, amit a Zacsovics malomnál kezdtem. Már csak a romjait láthattam. Leültem a tégla maradványokra és jól kisírtam magam. A romokon botladozva megtaláltam a szoba helyét, ahol télen kártyáztak a molnárok, mi a kislányok meg a kályha pattogó tüze mellett baba ruhákat varrogattunk. Hallottam Terus néni hangját a konyhából, amikor vacsorázni hívott mindenkit. Nagyon fájt az emlékezés.<br />
A templomba is elmentem, oda ahol elsőáldozók voltunk. Sokan hiányoznak már közülünk, ez is fáj.<br />
Pintér Józsika pap lett, ő közel van hozzám, 50 éve Pannonhalmán végzi papi és tanári hívatását. Vele gyakran találkozom, ő az egyetlen, aki lelkileg töltést ad nekem és hálás vagyok neki érte.<br />
Csalódás? Igen! Az idő elrabolt tőlem mindent, amit a távolban is gyönyörűnek láttam. Tudtam, hogy semmi nem lesz olyan, mint amilyennek itt hagytam, mégis élt bennem a remény, hogy hátha találok még valamit a múltból. Az emberek is megváltoztak, a pénz lett a fontos, nem a szeretet. Hova lettek azok az esték, amikor a szomszédok egymást látogatták, amikor Nagyapám gyalog ment át Bakonytamásiba, hogy a közelgő búcsú napjára vendégül hívja Mári nénénket és a családját. Még a szolga legényt is meghívta. A legények meg jöttek hajnalban szerenádot adni a Kurics lányoknak. Egy gyufa szálat kellett meggyújtani az ablaknál, ami a legényeknek annyit jelentett, hogy köszönjük. <br />
Tercsi néném kereste a gyufát a sötétben, de nem találta meg. Feldöntötte az éjjeli szekrényt miatta és sípákolt hozzá. Szeptember közepén van a búcsú, még nyitott ablaknál aludtunk, ezért a legények jól hallották, hogy mi zajlik a sötétben. Egy kéz nyúlt be az ablakon: " itt a gyufa " mondta. Megismertem, Sándli Pityu volt, Borcsa néném akkori hódolója. Hát már megint az emlékek jönnek!<br />
Az élet itthon elég sívár. A rokonaim messze laknak tőlem és engem is elfoglal a napi teendő. Hát nekem is elérkezett az az idő, amikor már csak az emlékekből élek. Az állatok, madarak, virágok az egyetlen, amiben örömöm van. Két napja megszólalt a Kakukk, mindig várom, hogy jelezzen. Tavaly április 29.-én, most május 8.án hallhattam újra, de most másik irányból.<br />
Ide vágytam, itt vagyok és elmondhatom, hogy magányosabb vagyok, mint ott az idegen földön. <br />
Fogynak a kukorica szemek a csutáról, de az utolsó szemet is itt szeretném lemorzsolni. Ehhez csak a <br />
jó Isten segítségét kérem remélve, hogy a kérésem meghallgatásra talál.<br />
<br />
Saller Molnár Erzsébet<br />
Győrság 2015. Május 11.Ebekékhttp://www.blogger.com/profile/02782146290460020667noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-23060980358901135.post-56327948202513355482014-10-06T14:01:00.000-07:002014-10-06T14:01:06.269-07:00HonvágyForgott a világ<br />
Nem! Soha! Nem tudtam megszokni az idegen földet. Minden haza látogatásom közelebb hozta a napot, amikor végleg elhatározom, hogy el innen. Az idő múlásával nem a megszokás növekedett bennem, hanem egyre jobban hatalmába vett a honvágy. Olyan dolgok jutottak eszembe, amikről azt hittem, hogy feledésbe mentek. Nagyapám tavát hatalmas nádas vette körül. Ott éltek a nádirigók és az ő énekükre ébredtem reggelente. Nem tudom az ő nyelvükön mit jelentett az ének szövege? Azt énekelték, hogy: " kere -kere -kí -kí- ki -ke " - én megfejtettem már 6 éves koromban. Biztos voltam benne, hogy engem hívnak. " Gyere -gyere -ki - ki -ide ". Felkeltem és nem parancs szóra. már ott álltam a tóparton. Láttam is őket, ahogy repkedtek egyik szál nádról a másikra, közben énekeltek.<br />
Ezt a nádast a fagyok beállta után, mindig levágatta Nagyapám. Kévékbe kötve fel voltak állítva egymásnak támasztva a tóparton. Nagyon jó búvóhelynek véltük Editke barát nőmmel. De mit lehet csinálni egy viszonylag sötét nád kunyhóban? Cigarettáztál már Editke? Nem soha - felelte. Én sem!<br />
Egy doboz gyufát megléptettem Nagyanyám búbos kemencéje tetejéről. Száraz gazból tépdestük a dohányt, száraz lapu levélbe sodortuk és előkerült a gyufa. Lángra lobbant az új márkájú cigaretta és vele együtt a nád is, de csak az, ami már száraz volt és nagyobb lett a füst mint a láng. Nagyapám a malom felső szintjén az ablakon át látta, hogy füst tör fel a nád kévékből. Ló halálban és még időben érkezett. Amikor dobálta széjjel a kévéket, megtalálta a két kis gyújtogatót elterülve a földön. Közel volt a füst mérgezés. Nem tétovázott, a hóna alá kapott bennünket és végig üvöltötte azt a rövid távot a házig. " Mári! Mári! Tejet gyorsan! Aztán belénk öntötték a hideg tejet. Fáztunk, izzadtunk, sírtunk, fogadkoztunk, hogy soha többet ilyent nem csinálunk.<br />
Ott a távoli földön láttam, hogy füsttel van tele a nád sátor, láttam a malom felső szintjének ablakát, hallottam a csacsogó vizes kerék hangját és hallottam a saját zokogásom is 8 ezer km-el távolabb a hazámtól. Megint eszembe jutott az idézet: " Mezítláb fogok hazamenni az eső áztatta köveken, hogy érezzem a Szülőföld melegét, mikor megérkezem. "<br />
<br />
2014. Október 6. Saller Molnár ErzsébetEbekékhttp://www.blogger.com/profile/02782146290460020667noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-23060980358901135.post-55734690105212518542014-04-08T13:31:00.002-07:002014-04-08T13:35:58.134-07:00Csak egy kislány van a világon....Újra ott vagyok! <br />
Ott, ahonnan elindultam haza a gyönyörű Magyar országra. Egy ilyen találkozást a szeretteimmel és az emlékekkel, amik újjá éledtek minden lépésemben, nem volt könnyű magam mögött hagyni. Már nem vonhattam magam felelősségre, hogy mit keresek én ebben a cifra rongyokba bugyolált idegen világban, mert a terveimet megkellet valósítanom és végig csinálni azt az időt, amit rám szabott a sors. Társként kellett elviselnem a megpróbáltatásokat és én hősiesen tűrtem.<br />
A megérkezésem után még egy napot pihenhettem, mert a " jet leg " nálam is jelentkezett minden 12 órás repülő út miatt. Először mentem dolgozni, ami este 19 órától reggel 7-ig tartott. Úgy mentem be a munka helyemre, mintha megint egy idegen országba kerültem volna. Nem tartott sokáig a magam beiktatása a megszokott vágányra, de bizonyára gyorsvonaton mentem, mert éjfélkor " ebédidő " volt és rádöbbentem, hogy a magammal hozott ebédem a kocsiban maradt. Szóltam a segéd ápolóimnak, hogy lekell mennem a parkolóba bármi történne szóljanak a szomszédos osztályos nővérnek, akit természetesen én is megkértem. A kocsimhoz érve tapasztaltam, hogy nem a kocsiban maradt amit kerestem, hanem otthon. Mit tehettem? Csak annyit mondtam, hogy a " szentségit." Aztán valaki a lombos fa irányából szintén megszólalt. "Szenségi ". Azonnal tudtam, hogy az nem más, mint Mátyás a madár. Gondoltam egy merészet és nagyot, azt hogy na kis pajtás, most énekelünk. Kezdtem: csak egy kislány- jött a válasz: " szakekiszlá "- van a világon- "vanalágon "- majdnem végig énekeltük, de azt hiszem az én kis barátom nehéznek tartotta a magyar nyelvet sőt számára értelmetlennek is és úgy döntött, hogy ebből neki elég. Bearanyozta az éjszakám hátra levő részét az egészen biztos. Sokáig nem hallatta magát, majd egyszer újra rám szólt. Azt viszont én nem értettem, mert madár nyelven még a mai napon sem tudok beszélni. Egy madárnak köszönhettem, hogy újra elfogadjam az akkor még megváltoztathatatlan életet és vissza találjak egyszer az állomásra, ahonnan elindultam az ismeretlen, vadnak nevezhető világba. Az állomásra már 20 éve vissza találtam, itthon vagyok és nem cserélném el Magyar országot akkor sem, ha az egész Amerikát kapnám cserébe.<br />
<br />
Saller Molnár Erzsébet<br />
2014. Április 8.Ebekékhttp://www.blogger.com/profile/02782146290460020667noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-23060980358901135.post-51510604027649246232013-08-22T19:32:00.000-07:002013-08-22T19:36:55.350-07:00NANICAKÖRTÉLYFÉLY<br />
Mit gondoltok ti szarháziak, hogy hogyan lett ez a körte? A szűlőanyátoknak nem adnék belőle egy szemet sem. Amikor a ruszkik ide sereglettek a saját testemmel védtem meg a körtefát. Letépték a ruhámat egyszál bugyogóban álltam a körtefa alatt, de a körtét megvédtem. - Miért volt nekem olyan fontos az a körte? Azért, mert a fát még az Édesapám ültette. Akkor én még kislány voltam, de már pólyás koromban a tűző napon éltem a parányi életem, amikor a szüleim a földeken dolgoztak. Ismertem a vadgalamb búgó hangját, hallgattam a a kakukkmadár kiáltásait, de nem tudtam, hogy ez mekkora hatással lesz az életemre. Pillangók repdestek az arcom körül, próbáltam elkapni őket a suta kis kezemmel, de sikertelenűl. Így éltem át a Farkashegyben azt az időt, amire nagylány lettem. Én lettem a " Nanica " a Farkashegy réme.- Bizony az voltál Nanica! Rettegve mentünk ki a kakukkdombra, ami nagyapám birtoka volt, mert te megjelentél és űvöltve ordítottad, hogy mi körtét akarunk lopni. A körtefának akkor már a levele is lehullott, de Nanica emléke a szívemben örökké él.<br />
<br />
2013.augsztus22. Saller Molnár ErzsébetEbekékhttp://www.blogger.com/profile/02782146290460020667noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-23060980358901135.post-87191560684484993782013-08-03T08:26:00.001-07:002013-08-03T08:26:26.027-07:00Kozma MariskaSárgul már a kukoricaszár....<br />
Valami ismeretlen oknál fogva, a népességhez viszonyítva, elég sok szellemi fogyatékos ember élt a falunkban. A többsége aranyos volt, veszélytelen és szeretetre méltó. Nagyon szerettem őket. Micskó Béla, mint tanárember gyermeke, nekem az egyik gyermekkorom hőse volt. Ő az, aki a vasút állomáshoz közel lakott és nélküle egy vonat sem érkezett és nem ment el az állomásról. Egy nap úgy döntött, hogy felül a vonatra. Győrben leszállt, céltalanúl kószált amikor valaki felfigyelt rá. " Kit keres?" A Nyanyát!.. volt a válasz. Pisák Lidi, Póder néma, Turóczy Gyuri, néma Jóska már nehezebb esetek voltak,mert csak jelbeszédből éltek. Horváth József - az én drága Mikém, nálunk is éveket töltött el, mint Bózsi " jobbkeze". Akkor még megvolt az Apám hentes üzlete és Mike az állatokat gondozta. Miért lett " Mike " ? Azért, mert amikor kiment kukoricát kapálni a Gyuróba, még az esti harangszónál sem jött haza. Apám már a keresésére indult volna, amikor nagy mosollyal megérkezett. mutatta a dolgos kezeivel, hogy " mike "- tehát mindet megkapálta. Nagyon szerette a lovakat és mindig izgatta a lovaglás.Volt Apámnak egy szürke csődöre, akit még a ruszkik loptak valahol 1945- ben és ott hagyták nálunk. 25 évet élt velünk. Jancsika és én is az ő hátán sajátítottuk el a lovaglás szépségeit. Mike is lovagolni akart. Apám felültette a Szedres hátára és elindúlt. Elment vele az " ívókutra ", de Szedresnek valami nem tetszett és vágtában megindúlt haza. Irányt vett be az istállóba, Mike feje meg súrolta az ajtókeret felső idomát és szegény úgy terűlt el a földön, mint egy béka.<br />
Utoljára hagytam azt, aki már nem volt veszélytelen. A mi utcánkban lakott a túlsó soron. Otthon létemkor elmentem a házukhoz, de hiába hallgatóztam, hiába kerestem a táncot, amit Kozma Mariska mindennap eljárt egy kukoricaszárral, akit a vőlegényének érzett és énekelte, hogy " sárgul már a kukoricaszár, ugye rózsám mi egymásé leszünk már ". Sokszor megzavartuk gyermekkorunkban ezt a " násztáncot " és olyankor Mariska bizony nekünk rontott volna, ha nincs közöttünk Fodor József ( Bakoma ) kerítése. Hiába kerestem az emlékeket, elmúltak, mint ahogy Mariska élete is, aki már nagyon régen az égiekkel járja a násztáncot.<br />
<br />
2013. augusztus 3. Saller Molnár ErzsébetEbekékhttp://www.blogger.com/profile/02782146290460020667noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-23060980358901135.post-29517289595552654302013-06-24T11:48:00.001-07:002013-06-24T11:48:53.912-07:00SzülőföldemenBakonyszentlászló<br />
Azt, hogy Bózsi mit érzett abban a pillanatban, amikor újra látott-leírhatatlan. De az igen, hogy a kutyák mit műveltek velem. Ugráltak rám, nyűszítettek a boldogságtól, mert emlékeztek rám. Nem győztem a simogatást osztogatni. Kivel aludtak az első éjszakán? Mister a lábamnál, Betty a fejemnél és boldogok voltunk. A szuszogásukban benne volt minden. " Ugye itt maradsz velünk, ugye nem kell újra várni rád ? " Nem tudtam aludni, mert éreztem a parányi lelkek örömét és azt a bánatot is, amikor majd csak a lábamnyomát érzik újra. Nyár volt és a hársfa is virágzott, mert az akác már nem várt rám. Besütött a hold az ablakon és nyugtalanná váltam. Mint a gyors film a mozi vásznán, úgy rohant el szemeim elött az egész magyarországi életem. A Bakony az összes gyönyörűségével - a Kőrishegy, az Ősfenyves, a Hódosér, Az Ördögrét a Vizfölék, ahol a hóvirágot szedtem már apró gyermekkoromban. Felkeltem és útnak indultam a kutyákkal együtt. A temetőbe vittek a lábaim az Édesanyám sírjához. Égig érő fenyők voltak körülöttem, őzgidák futkostak át a temetőn, de a kutyák, akik kisérőmnek szegődtek, egy mozdulatot sem tettek. Tudták, hogy ezek a csend és a nyugalom percei, amiket nem szabad háborgatni. Hajnalig ültem az Édesanyám sírja mellett, eszembejutott, amikor megszöktűnk Nagyapa házából és térdigérő hóban elindultunk megkeresni a sírját, amikor árvák maradtunk. Most nem szöktem, de abban a nyugalomban megszületett az első versem az Édesanyámról, amit a fájdalom szült.<br />
<br />
Korán este lett.<br />
<br />
Rózsákat kötöz hajamba az alkony<br />
Vörösben pompázó sugárkoszorút<br />
A sírodnál állok - fogható a csend<br />
S szélesnek látszik a keskeny gyalogút.<br />
<br />
A madarak már nyugovóra tértek<br />
Egész nap azt sírták: " korán este lett."<br />
És a kósza szél szemébe csaptak <br />
A rűgynek fakadó néma levelek.<br />
<br />
Sírnak a bokrok, mert néma kő a szád<br />
- Minden ösvényünk a csendhez vezet,<br />
A magas falu DÓM lehullik lassan<br />
S az elmúlás már két kézzel integet.<br />
<br />
Hiába tetted friss földbe a tested<br />
Percenként röppensz ki kínok ablakán<br />
Egy pillanat volt - semmivé lett minden<br />
-Itt állunk mi is a végzet ajtaján.<br />
<br />
A sírodon a szél nem lenget virágot,<br />
Hajamból szórok rád virágkoszorút<br />
És égre nyúló fenyők illatában<br />
Elcsendesedik a gyászos gyalogút.<br />
<br />
A temetői csendben nézem a világot<br />
Nélküled is némán esztelen forog<br />
S a túlvilágon találkozni Veled<br />
Ne kérdezd, mikor? - De útnak indulok.<br />
<br />
Várj! Még élnem kell, átkozni harangot<br />
Valamennyi hangja békéhez vezet<br />
Ez az én sorsom is - hamar veszendő-<br />
Ki tartja számon a múló éveket?<br />
<br />
Csak Te, ki holtan is élő vagy nekem<br />
Veled veszítek, vagy nyerek háborút<br />
Szíveden nyugvó kezedet emeld fel s<br />
Vedd le hajamról a virágkoszorút.<br />
<br />
- Aztán hazamentünk csendesen. Bózsi nem is tudta, hogy hol jártunk. Az itthon töltött idő még jobban megerősítette bennem, hogy én magyar földön akarok megöregedni.<br />
Nagyon nehéz volt a visszaút. Azt már említettem, hogy nem akartam újra átrepűlni az <br />
Óceánt, de a svábok megtaláltak a lépcső alatt elbújva és trágár szavak kiséretében feltettek a rám várakozó gépre.<br />
Akarva - akaratlanúl hozzászoktam, hogy a " patkányharcot " végig kell élnem és az idő majd eljön, amikor kiszállhatok a küzdelemből. Eljött és itthon értem földet végleg.<br />
<br />
2013.Június 24. Saller Molnár Erzsébet<br />
Ebekékhttp://www.blogger.com/profile/02782146290460020667noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-23060980358901135.post-52589475311716106542013-05-15T18:54:00.004-07:002013-06-04T08:15:17.248-07:00Magyarország Te csodás<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Az első utam haza. Megcsókolni egy hideg megye követ, ami Hegyeshalomban már magyar földön áll. Itthon vagyok és magyar, mindig is az maradok. A házak már kisebbek lettek, de az én érzéseim Magyar ország iránt növekedtek Bózsi boldog volt, de én szomorú a visszautat illetően.Elbújtam a lépcső alatt, de a svábok megtaláltak és szinte hajamnál fogva trágár szavak mellett löktek fel a rám várakozó gépre. Én sem maradtam adós nekik és elindultam újra a patkány harcba. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Saller Molnár Erzsébet 2013.Május 16.<a href="http://3.bp.blogspot.com/-rEMHYtIdJK0/UZQ5Lw3R3-I/AAAAAAAAAT8/lAqVpBfKKxs/s1600/Magyarorsz%C3%A1g+Te+csod%C3%A1s+001.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="296" src="http://3.bp.blogspot.com/-rEMHYtIdJK0/UZQ5Lw3R3-I/AAAAAAAAAT8/lAqVpBfKKxs/s320/Magyarorsz%C3%A1g+Te+csod%C3%A1s+001.jpg" width="320" /></a></div>
<br />Ebekékhttp://www.blogger.com/profile/02782146290460020667noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-23060980358901135.post-2212549605547433052013-03-15T11:57:00.000-07:002013-03-15T11:57:10.417-07:00Van másik!Adelka bugyogója.<br />
Bár Adelka házában az emeleten laktam, mégis sok időt töltöttem lent az udvaron. Mindenben segítettem neki. Fűvet vágtunk, bokrokat nyestünk, kertészkedtünk és szinte elképzelhetetlennek tartottam, hogy ennek egyszer vége lesz.<br />
Azon a délután is az újságot lapoztam az udvaron álló asztal mellett a napernyő alatt. Vadgalambok turbékoltak az égbe magasló fenyőfákon, a szomszéd kutyái csaholtak rám és szinte biztattak, hogy menj el! Honnan tudták, hogy éppen egy hirdetést olvastam az újságban. " Európai emberek bálja a lengyel klubban. " Volt rá időm meggondolni,hogy menjek vagy maradjak. Jól döntöttem, mert bepillanthattam az 56-os csürhe közé. Többségben a lengyelek voltak, akik nem a forradalom adta lehetőségből menekűltek a nincstelenségből.<br />
Táncoltam felszabadultan mindenkivel, majdnem széttéptek a nyírségi bugrisok, akiknek a bakancsáról még potyogott le a tehénszar, de Magyarországon mindegyik orvos volt, tanár és mérnök, sőt még ügyvéd is akadt. Ejnye - bejnye!<br />
Valaki megelégelte, hogy kézről - kézre cibáltak engem és felkért táncolni. Egy norvég villamosmérnök volt, aki éppen kiküldetésben volt Amerikában. Erre mondjuk azt, hogy ez szerelem első látásra. Alig múlt el egy év, a menyasszonya lettem. Kivolt tűzve az esküvőnk napja, amikor közölte, hogy ő nem marad Amerikában, megyünk Norvégiába. Én? Soha! Ő elment haza nélkülem én maradtam. Aztán én is a haza útat választottam, de még most 35 év után is levelezünk mert a nagy dolgok soha nem mennek feledésbe.<br />
Vissza ugorva az időben, Adelka imádta ezt a norvégot. Valahányszor megérkezett hozzám Adelka előbb fogadta, mint én. (Állomás helye Boston volt a szomszéd államban )<br />
De egy alkalommal megelőztem. A kocsimat mostam az udvaron, amikor a Pontiac behúzott az udvarba. Adelka erre eszevesztetten rohant ki a fogadására, amikor a félúton a bugyogójában elszakadt a gumi. A bugyogó leesett a földre. Nem tétovázott, kilépett belőle és folytatta az útját, hogy a vendéget üdvözölje. Nagy zavarban voltam, de mégis az elvesztett bugyogóra kellett figyelmeztetnem. Mit felelt rá? <br />
Azt amit a mi híres bohócunk: " Van másik! "<br />
<br />
2013.március 15. Saller Molnár ErzsébetEbekékhttp://www.blogger.com/profile/02782146290460020667noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-23060980358901135.post-86696477537936464462013-03-15T10:36:00.001-07:002013-03-15T10:36:47.892-07:00FellélegezveÁllamvizsga.<br />
Az is csak egy nap volt az életemben, a megpróbáltatás napja. Minden államban egyidőben szólal meg a gong, hogy kezdődik. Mielött bemehettünk a " bitófa " közelébe, azok a szegény amerikai lányok egymás kezéből tépték ki a kilincset ott, ahova a király is gyalog jár. Volt amelyik hányt, de biztos akadtak nedves és besárgúlt bugyogók is zömével.<br />
Én senkivel nem tudattam, hogy mire készülök, mert féltem az esetleges kudarctól. Kár volt. Annak ellenére is, hogy az egész irásbeli " nyúzás " öt órán át tartott és arra sem tudok emlékezni, hogy hogyan, merre mentem haza. Amikor Adelka meglátott, biztosra vette, hogy részeg vagyok. Nem kiskaland idegen nyelven ezt vállalni. Hiába tudtam már azt a nyelvet, a gondolkodásom akkor még magyar volt.<br />
Diplomás ápolónő lettem és attól kezdve megváltozott az egész életem. Nem kellett munka után hajnalig tanulnom és megszüntem segédápolónő lenni. Az mit jelent? Nem fogom részletezni. Rémálomnak is sok. Nem csak a fizetésem, de a munkám minősége is szárnyakat adott. Fellélegeztem! Mégis sok idő telt el, hogy nemcsak én, hanem Adelka is elhigyje azt, amit megcsináltam, amire magam is rettegve készültem.<br />
<br />
2013. március 15. Saller Molnár ErzsébetEbekékhttp://www.blogger.com/profile/02782146290460020667noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-23060980358901135.post-22101780456636223492012-07-08T14:25:00.002-07:002012-07-08T14:32:42.565-07:00ELNÖK VÁLASZTÁSDell és Anna.<br />
Hiányt érezhet, aki nem ismerte Annát. Lengyel származású, kedves, hozzám hasonló apró méretekkel rendelkező özvegyasszony volt. Másfél méter magas, 50 kiló humorzsák. Egy ház választotta el Adelkától. Nem csak telefonon értekeztek, hanem gyakran látogatták egymást. Igen jól elvoltak a whiskeys üveg mellett.<br />
Elérkezett az Elnök választás napja. Együtt mentek el szavazni. Munkából haza érve még ünnepelve találtam őket. Megeresztettem a kényes kérdést: " na és kire szavaztatok? "<br />
Mit tudom én, mondta Adelka! Voltak ott olyan karok, mint a kaszinóban, amiket lekellett húzni. Mi Annával mindet sorban lehúztuk. Bravó mondtam, kissé felháborodva és még megjegyeztem :" hát ezen múlik Amerika sorsa?" Nem kell aggódnod 'Liz, mondta Anna. Voltak itt már ennél furcsább szavazások is. Egyik Elnök választás elött a jelölt emberei kampányoltak. Közülük kettő alkonyat után kiment a temetőbe és a sírkövekről írták le a neveket a regisztrálható állampolgárok névsorába. Oda értek egy sírkőhöz, amin ez állt: " Casimir Wladjevski Bjovemdrogowskivicz. "<br />
--" Én ezt nem írom le ( miközben a ceruzáját rágta ) úgyis van már elég név a listánkon. "<br />
--" Írd le Waldó, utasította a másik. Ez barátom Amerika és ennek az embernek éppen annyi joga van szavazni, mint itt a temetőben bármelyiknek. "<br />
Másnap már tudtuk, hogy lesz bőven földimogyoró, de lehet, hogy Amerika egyik legnagyobb tragédiája lesz Carter.<br />
Nem felejtem el soha, amit akkor a 80 éves betegem Mr.Crede mondott: " hát látod kedvesem - itt tartunk. Én már nem - de te még megéred, hogy fekete Elnöke lesz ennek a gyönyörű országnak. Csak azt nem tudom, hogy kik mentek szavazni? " - Én tudtam!<br />
<br />
2012.július 8. Saller Molnár ErzsébetEbekékhttp://www.blogger.com/profile/02782146290460020667noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-23060980358901135.post-77601077853194920442012-05-10T08:54:00.000-07:002012-05-11T07:44:04.759-07:00VigözvegyekAdelka és Tildi<br />
Amerikában valami oknál fogva a házastársak barátok maradnak a válás után is, még akkor is ha nem kötik össze őket utódok. Igy lett ez Tildi és Lajos esetében is. Az ex és az új feleség barátnők lettek. Inkább telefonos csevegéseik voltak, mint személyes. Én Lajos temetésén találkoztam Tildivel és bevallom, hogy a hallottak ellenére is megállapítottam, hogy szerethető " lady ". Visszaköltözésem után éreztük Lajos hiányát és észrevettem, hogy háziasszonyom gyakrabban nyúl a pohárhoz, mint azelött tette. " Búfelejtő ". Ennek ellenére, ahogy a többi amerikai ember, ő is beűlt az aranyszínű Pontiacba és vásárolni, vagy baráti látogatásokra ment. Imádta a kötésre való fonalakat, holott életében még egy sálat sem kötött. A színek rabja volt.. Már annyi fonalat halmozott össze, hogy az alagsorban zsákokban álltak a fonalak. Én sem tudtam feldolgozni azt a mennyiséget, pedig akkor már az egész családja az én kötött takaróim alatt tespedt. Még élt az Édesanyja ( 1978 augusztusban halt meg ),aki nem volt egy percig sem magatehetetlen. Olvasott egész nap, de az ajtót bekellett zárni, ha magára maradt. Később a telefonra is zár került, mert előfordúlt, hogy hívta a Police -t, hogy őt elrabolták és itt van bezárva. Adelka távollétében rátörték az ajtót, hogy a rabságból kimentsék. Valóban " elrabolták ", mert az addigi életét a farmon töltötte a fiával és annak családjával közel 80 évesen.<br />
Közeledett Lajos halálának évfordúlója. Az özvegyek megbeszélték, hogy közösen mennek a temetőbe. Szabadnapom volt, így már délelött leróttam kegyeletem a temetőben. Tildi megérkezett du. 2 óra tájban. A virágcsokrot a kocsimban hagytam - mondta, mert úgyis én fogok vezetni a temetőbe. Sírtak, nevettek az özvegyek és közben emelgették a poharat, amikben kanadai whiskey volt. Én a szájtáti " nézőközönség " csak sört ittam és hallgattam Lajos erényeit az özvegyek szájából. Ahogy haladt az idő, éreztem, hogy ma itt én leszek a sofőr. Kimentem Tildi kocsijához, kivettem a csokor virágot, amit betettem az enyémbe. Akkor már egy piros Chevrolet Camaro sportkocsi boldog tulajdonosa voltam. Igaz, hogy vezetés közben egy parányi kavicsot is megérzett a hátsóm, mert a földön ülve érzi magát a sportkocsiban aki vezeti. Hiába tápászkodtak az özvegyek, nem sikerűlt megindulni. Lelkesedtek az ajánlatomnak, hogy kiviszem őket a temetőbe. A hátsó ülésre gyömöszöltem be őket, ami egy sportkocsiban elég szűk hely. Már ott voltunk a temető bejáratánál, de az özvegyeknek nem hiányzott a virág. Megérkezve karonfogták egymást, támolyogtak a sírhoz. Mögöttük lépkedve nálam voltak a virágok. Soha nem láttam hasonlót. Egy férfi sírjára két volt feleség hullatta a könnyeit. A virágokat egyik sem hiányolta, de örültek, hogy én megmentettem őket.<br />
A temetői látogatás végeztével Adelka közölte, hogy most pedig vacsorázni viszlek benneteket. " Ponderosa " étterem, ami egyébként is a kedvencem volt. Ott még a rosszpénzt sem ismerték jobban, mint engem. Egy négy személyes " szeparét " választottunk. Mindenki megrendelte a kedvére való vacsorát, majd a pincér hozta a rendelt italokat. Két kanadai whiskey - egy pohár sör. Megvacsoráztunk, de arra az estére bizonyára csak a pincér és én emlékezem. Tildi dohányzott és parókát viselt. Nem tetszett neki a barna haja, neki fekete kellett. Rágyújtott, de az öngyújtó lángja a parókában ért véget. Lángra lobbant a feje. Szemben ültem velük, így az asztalon átnyúlva lekaptam Tildi fejéről a parókát, ami a földön ( szőnyegen ) porrá égett. Sikoltozás az egész étteremben, rohant a pincér hozzám. " Honnan hoztad Liz ezt a két részeg asszonyt? Kérlek, amilyen gyorsan csak tudod, takarítsd ki őket innen. " Jó - jó de előbb fizetek - mondtam. " Ne fizessél te semmit csak el innen minél előbb. Egyenként támogattam ki őket a kocsimhoz és haza érve Adelka csak annyit mondott Tildinek: " te részeg Qurva ! "<br />
--- Hogy ez fedte - e a valóságot? Még ennyi év távlatából sem tudom.<br />
<br />
2012.május 10. Saller Molnár ErzsébetEbekékhttp://www.blogger.com/profile/02782146290460020667noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-23060980358901135.post-69166181026117242712012-05-08T13:28:00.000-07:002012-05-08T13:28:37.392-07:00Garai GáborJúnius<br />
Tudom, meghalnék idegenben:<br />
Ott még a fák sem ilyenek,<br />
nem virít bodza a berkekben,<br />
akácok könnye sem pereg:<br />
nem részegít a széna illat,<br />
nem villámfénnyel jön a nyár,<br />
nem így táncol felhőn a csillag,<br />
nem szédűl az égtől a táj...<br />
<br />
Meghalok itt is a gyönyörtől,<br />
hogy a repceföld színarany,<br />
hogy a lomb oly zöld szinte tombol,<br />
s a kőnek is illata van:<br />
hogy áll a búza nyers kalásza,<br />
mintha világot nemzene,<br />
s e tájon az lel csak magára, <br />
ki végleg egyesült vele.<br />
<br />
2012 . május 8. Saller Molnár ErzsébetEbekékhttp://www.blogger.com/profile/02782146290460020667noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-23060980358901135.post-40796103095302889182012-04-12T06:10:00.007-07:002012-05-08T17:23:40.599-07:00Mrs. Adele Luetjen<span class="blsp-spelling-error" id="SPELLING_ERROR_0">DELL</span><br />
<span class="blsp-spelling-corrected" id="SPELLING_ERROR_1">Özvegy asszony</span> volt, idős Édesanyjával élt Windsorban, aki Anna E. <span class="blsp-spelling-error" id="SPELLING_ERROR_2">Stankevich</span> volt és az első Amerikába kivándorló Litvániából 15 évesen. Még láthattam a hatalmas farmot, amin a család <span class="blsp-spelling-corrected" id="SPELLING_ERROR_3">dohány termesztéssel</span> <span class="blsp-spelling-error" id="SPELLING_ERROR_4">foglalkozott</span>. <span class="blsp-spelling-error" id="SPELLING_ERROR_5">Dellnek</span> egy fia és két fiú unokája az államunk fővárosában <span class="blsp-spelling-error" id="SPELLING_ERROR_6">Hartfordon</span> laktak. ( Connecticut ) Rangos, szép nagy háza volt <span class="blsp-spelling-error" id="SPELLING_ERROR_7">Adelkának</span>, annak az emeletét adta ki albérletbe Lajosnak. Az albérlőből barát lett, majd szerető, <span class="blsp-spelling-corrected" id="SPELLING_ERROR_8">végül</span> férj. Amikor engem befogadtak, a berendezett emelet üresen állt, így az lett az én átmeneti otthonom.<br />
<span class="blsp-spelling-error" id="SPELLING_ERROR_9">Dell</span> közelében még az is kénytelen volt megtanulni <span class="blsp-spelling-corrected" id="SPELLING_ERROR_10">angolul</span>, aki nem akart. Én akartam és hihetetlen gyorsan haladtam. Már nem mentem be a suszterhoz kenyeret venni, mert az <span class="blsp-spelling-corrected" id="SPELLING_ERROR_11">is előfordult</span>. Bár nem az én vétkem volt. Nem én tettem ki a kirakatba a méretes plakátot rajta egy jó pufókra <span class="blsp-spelling-corrected" id="SPELLING_ERROR_12">sült</span> kenyérrel. De az már az én problémám volt, hogy nem értettem meg, ami írva volt rá. " ELKÖLTÖZTÜNK <span class="blsp-spelling-error" id="SPELLING_ERROR_13">stb</span>... "<br />
Hosszú ideig laktam náluk, de a céljaim eléréséhez önállósítani kellett <span class="blsp-spelling-corrected" id="SPELLING_ERROR_14">magam</span>. Iskola, jobban fizető állás a fővárosban, ezért fájó szívvel, de költöznöm kellett. Hiányzott nagyon a felettem való " anyáskodás ", gyakran látogattam <span class="blsp-spelling-corrected" id="SPELLING_ERROR_15">párt fogóimat</span>. Így volt ez 1977. márc.23.-án este is.<br />
<span class="blsp-spelling-error" id="SPELLING_ERROR_16">Dell</span> tele volt kérdéssel, alig győztem válasszal, Lajos viszont <span class="blsp-spelling-corrected" id="SPELLING_ERROR_17">szokatlanul</span> viselkedett. Túl vidám volt. Nekem ez rossz előjele volt valaminek, amit még ma sem tudnék megnevezni. Valami olyan viselkedés, hogy " na, még utoljára mindent bele." Sokáig maradtam náluk, mert éreztem, hogy nehéz elszakadni tőlük. Már este 10 óra elmúlt, amikor Lajos <span class="blsp-spelling-corrected" id="SPELLING_ERROR_18">kikísért</span>, sokáig öleltük egymást szavak <span class="blsp-spelling-corrected" id="SPELLING_ERROR_19">nélkül</span> és csak - csak kicsúszott a számon : " Ugye nem <span class="blsp-spelling-corrected" id="SPELLING_ERROR_20">ön gyilkosságra</span> készülsz? "- " Mi okom lenne rá? " Már a lakásomban voltam, de nagyon felkavart állapotban. Hiába feküdtem le, nem tudtam elaludni. Felvillant bennem az a jelenet, amikor <span class="blsp-spelling-error" id="SPELLING_ERROR_21">kb</span>. <span class="blsp-spelling-corrected" id="SPELLING_ERROR_22">előtte</span> januárban, hóesésben <span class="blsp-spelling-corrected" id="SPELLING_ERROR_23">délelőtt</span> megjelent az albérletem <span class="blsp-spelling-corrected" id="SPELLING_ERROR_24">főbejáratánál</span>. Egy emeletes háznak a földszintjét béreltem. A csengetésre ajtót nyitottam és hirtelen nem Lajost, hanem egy kopott, elnyűtt, vándor koldust láttam az ajtóm <span class="blsp-spelling-corrected" id="SPELLING_ERROR_25">előtt</span>. A látogatást nem tudtam mire vélni? Olyan volt, mint aki elbúcsúzni jött, mint akinek <span class="blsp-spelling-corrected" id="SPELLING_ERROR_26">számon kérni</span> valója van rajtam. Semmi számadással nem voltam adósa. Mégis mit akart? Talán csak látni kívánt engem? Mondani akart valamit? Ezen töprengtem a sötétben, amikor csörgött a telefonom hajnal 3- kor. <span class="blsp-spelling-error" id="SPELLING_ERROR_27">Dell</span> zokogott, alig értettem.<br />
" Meghalt Lajos. " Úgy éreztem, hogy nem egészen ért <span class="blsp-spelling-corrected" id="SPELLING_ERROR_28">váratlanul</span>, mert már a hajnalt megelőző este éreztem, hogy valami történni fog. Azon az estén én már nem azt a Lajost láttam, akit évek óta ismertem. Az a Lajos <span class="blsp-spelling-corrected" id="SPELLING_ERROR_29">nem szokott</span> fehér inget és nyakkendőt kötni a tiszteletemre. Az a Lajos higgadt, komoly és bölcs ember volt. Aki vele helyet cserélt, nem tudom ki volt?<br />
A temetés után még gyakrabban látogattam <span class="blsp-spelling-error" id="SPELLING_ERROR_30">Dellt</span>. Minden látogatásomkor elhangzott, hogy költözzek vissza hozzá. Lajost nagyon szerette és éreztem, hogy én is alkatrésze voltam annak a szerkezetnek, ami a számára most végleg szétesett.<br />
Szeptemberben már újra ott laktam az emeleten és még 5 évet töltöttem együtt <span class="blsp-spelling-error" id="SPELLING_ERROR_31">Dellel</span>.<br />
Úgy érzem most utólag is, hogy érdemes volt. Nélküle sokkal szegényebben ballagnék az emlékek útján, kevesebb élmény fűzne Amerikához, mert alapjában véve Ő egy nagyon értékes, vidám, művelt kiváló humorral megáldott hölgy volt.<br />
Befogom dobni a hálómat az emlékeim tavába és kihalászom belőle a legjobb eseményeket.<br />
<br />
2012. április 12. Saller Molnár ErzsébetEbekékhttp://www.blogger.com/profile/02782146290460020667noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-23060980358901135.post-2693335616923438412012-03-09T14:05:00.003-08:002012-03-09T15:32:38.239-08:00ALAJOSLAJOS.<br /><span id="SPELLING_ERROR_0" class="blsp-spelling-corrected">Gép szerelőként</span> dolgozott Budapesten egy <span id="SPELLING_ERROR_1" class="blsp-spelling-corrected">szövő gyárban</span>, mielőtt 1956 - <span id="SPELLING_ERROR_2" class="blsp-spelling-error">ban</span> ő is a távozás mezejére lépett. A gágogó libák is ezt tették, akiket már ismert Budapesten. Ők is, mint a többi "messziről jött ember, azt mond amit akar " - nagy <span id="SPELLING_ERROR_3" class="blsp-spelling-error">exisztenciát</span> hagytak maguk után. Nagy veszteségekről gágogtak mindig, amíg Lajos elmondta nekem a valóságot. A Nagy Lajos utcában egy 5 x 5 méteres albérletet, a <span id="SPELLING_ERROR_4" class="blsp-spelling-error">főgúnár</span> az autóbuszt, amit vezetett, a liba pedig bizonyára a villamosok csengőit hiányolta, amiken kalauzként dolgozott. Egyetlen sarjukat 11 évesen vitték világgá, akiből Amerikában <span id="SPELLING_ERROR_5" class="blsp-spelling-corrected">villamos mérnök</span> lett. A szülei gyári munkásként dolgoztak. Mivel az itthoni <span id="SPELLING_ERROR_6" class="blsp-spelling-corrected">famíliában</span> sem le, sem felmenő ágon senki nem jutott tovább a 6 eleminél, <span id="SPELLING_ERROR_7" class="blsp-spelling-corrected">gúnárék</span> szent meggyőződése volt, hogy az ő menyük csak " Miss. Amerika " lehet.<br />Lajos <span id="SPELLING_ERROR_8" class="blsp-spelling-error">vasesztergályosként</span> dolgozott és <span id="SPELLING_ERROR_9" class="blsp-spelling-corrected">gúnárék</span> bár nem laktak közel, nagyon ragaszkodtak a barátságához. Pár év elteltével Lajos megnősült, <span id="SPELLING_ERROR_10" class="blsp-spelling-corrected">feleségül</span> vett egy amerikai hölgyet <span id="SPELLING_ERROR_11" class="blsp-spelling-error">Matildát</span>.<br /><span id="SPELLING_ERROR_12" class="blsp-spelling-corrected">Tildi</span> fogászati <span id="SPELLING_ERROR_13" class="blsp-spelling-error">aszisztensnő</span> volt, akinek a szerda volt mindig a szabadnapja a hétvégén kívül.<br />A többit mondja el Lajos: " Miért váltam el tőle? Már a kezdetben feltűnő volt, hogy minden szerdán viharzó jókedvűen várt haza. Aztán elérkezett az idő, amikor olyan részeg volt, hogy beszélni sem tudott. Ilyenkor a heverőn feküdt, mellette a whiskys üveg, a hamutartóban félig szívott kialudt cigaretták jelezték, hogyan telt a szabadnap. Egyszer a születésnapján elvittem vacsorázni egy elegáns étterembe, ahol nagyon gyakran nyúlt a pohárhoz. Vacsora után kimentem a mosdóba, vissza érve nem láttam a feleségem az asztalnál. Biztosra vettem, hogy közben ő is a mosdóba ment. Vártam, de helyette a pincér lépett oda hozzám és diszkréten a fülembe súgta : " a lady az asztal alatt van ." A pincér szólt az ajtónál őrködő embernek, akinek a segítségével kivonszoltuk a kocsiba. Haza érve benne is hagytam, <span id="SPELLING_ERROR_14" class="blsp-spelling-corrected">amíg</span> annyira magához tért, hogy vezethetővé vált. Elég volt ! Beadtam a <span id="SPELLING_ERROR_15" class="blsp-spelling-corrected">váló pert</span> , útjaink békésen elváltak. Független ember lettem de otthonom nem volt. <span id="SPELLING_ERROR_16" class="blsp-spelling-corrected">Tildi</span> boldogan engedélyezte, hogy maradjak ott amíg nem találok lakást. Albérlet után kutatva kerültem <span id="SPELLING_ERROR_17" class="blsp-spelling-error">Adele</span> házának emeletére. Utoljára az Édesanyám <span id="SPELLING_ERROR_18" class="blsp-spelling-error">gondoskodott</span> rólam úgy, ahogy <span id="SPELLING_ERROR_19" class="blsp-spelling-error">Dell</span> tette. Nem engedte a ruháimat a mosodába vinni, rendet és tisztaságot tartott mindig a lakosztályomban. "<br />Hát látod " <span id="SPELLING_ERROR_20" class="blsp-spelling-error">ides</span> ", ilyen az élet. Szerelmek jönnek, mennek és az élet megy tovább. Ami tegnap még nagyon fájt, holnap már sajogni sem fog. Erre mindig emlékezz, bármi történik veled.<br />Megjegyeztem és ezzel a tudattal élve könnyebbé vált az életem.<br /><br />2012.március 8. Saller Molnár Erzsébet<br /><a href="http://2.bp.blogspot.com/-mEPoCHUJXf0/T1p_jngLY_I/AAAAAAAAAS4/Yjg9MK6Ww-E/s1600/Els%25C5%2591%2BKar%25C3%25A1csonyom%2B001.jpg"><img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 230px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5718022926776361970" border="0" alt="" src="http://2.bp.blogspot.com/-mEPoCHUJXf0/T1p_jngLY_I/AAAAAAAAAS4/Yjg9MK6Ww-E/s320/Els%25C5%2591%2BKar%25C3%25A1csonyom%2B001.jpg" /></a> Az első Karácsonyom a Pártfogóimmal<br /><br /><div></div>Ebekékhttp://www.blogger.com/profile/02782146290460020667noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-23060980358901135.post-42860410806076346632012-03-04T11:24:00.002-08:002012-03-04T11:37:14.688-08:00<a href="http://4.bp.blogspot.com/-I-PwXya98gI/T1PDjUptulI/AAAAAAAAASs/TPyq_fI_UgY/s1600/H%25C5%25B0%2BT%25C3%2581RSAK%2B001.jpg"><img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 218px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5716127363669801554" border="0" alt="" src="http://4.bp.blogspot.com/-I-PwXya98gI/T1PDjUptulI/AAAAAAAAASs/TPyq_fI_UgY/s320/H%25C5%25B0%2BT%25C3%2581RSAK%2B001.jpg" /></a> HŰ TÁRSAK<br /><br /><br /><div><a href="http://4.bp.blogspot.com/-ezgzqxSIkQw/T1PCxy2_7vI/AAAAAAAAASg/cOQQGBmbem8/s1600/H%25C3%25A1zam%2BKar%25C3%25A1csonykor%2B001.jpg"><img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 211px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5716126512785125106" border="0" alt="" src="http://4.bp.blogspot.com/-ezgzqxSIkQw/T1PCxy2_7vI/AAAAAAAAASg/cOQQGBmbem8/s320/H%25C3%25A1zam%2BKar%25C3%25A1csonykor%2B001.jpg" /></a> A HÁZUNK KARÁCSONYKOR<br /><br /><br /><br /><br /><br /><div></div></div>Ebekékhttp://www.blogger.com/profile/02782146290460020667noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-23060980358901135.post-37617810783061149562012-03-03T10:48:00.019-08:002012-03-09T13:51:36.657-08:00VADVILÁG<div align="justify"><span style="font-size:0;"></span>Dió <span style="font-size:0;"></span>héjban az a kegyetlen 22 év.<br />Nem túlzás ! Ismeretlen , cifra rongyokba öltözött vad világban éreztem magam. A napok a hetek a hónapok múlásával, egyre jobban idegenné vált minden. Nem tudtam leborulni a gazdagság <span id="SPELLING_ERROR_0" class="blsp-spelling-error">előtt</span> és imádattal bámulni rá. A lélek gazdagsága , az Isten közelségének érzése mindennél nagyobb kincset jelentett nekem. A lelkem szárnyalt , mert éreztem , hogy Isten nagyon szorosan fogja a kezem. A hitem és imáim , átsegítettek minden nehézségen .<br />" Imádlak, mert te vagy egyedül imádásra méltó és dicsőséges . főképpen megaláztatásodban . az emberektől való megvettetésedben. Én Istenem, én mindenem ! Téged bírni annyi, mint mindent bírni ami bírható. Örök Atya , add nekem magadat. Szívem telve van és túlárad minden jótól, ha téged bírlak. De nélküled semmi vagyok , elhervadok , széthullok és elpusztulok . Én Uram és én Istenem , add nekem magadat és semmi mást ! " ( <span id="SPELLING_ERROR_1" class="blsp-spelling-error"><span id="SPELLING_ERROR_0" class="blsp-spelling-error"><span id="SPELLING_ERROR_0" class="blsp-spelling-error">John</span></span></span> <span id="SPELLING_ERROR_2" class="blsp-spelling-error"><span id="SPELLING_ERROR_1" class="blsp-spelling-error"><span id="SPELLING_ERROR_1" class="blsp-spelling-error">Henry</span></span></span> <span id="SPELLING_ERROR_3" class="blsp-spelling-error"><span id="SPELLING_ERROR_2" class="blsp-spelling-error"><span id="SPELLING_ERROR_2" class="blsp-spelling-error">Newman</span></span></span> )<br />A gágogó libák győztek, ( mint Szent Márton esetében is ) jó volt távol lenni a bűvkörükből. A házasságot már ígérgetések mellett sem vállaltam volna be. Az Úr hozzásegített, hogy tisztán lássam és érezzem, hogy akit elveszítettem, annyit ér csak, mint egy pár lukas, kopott kesztyű, amit a szemétbe hajítanak. Miután megkaptam az engedélyt ( zöldkártya ) a további amerikai tartózkodásomhoz, tele voltam akarattal és megvalósítási vággyal. Tömeg közlekedés hiányában a legnagyobb problémát a munkába járás okozta. 1973 május 8.-<span id="SPELLING_ERROR_4" class="blsp-spelling-error"><span id="SPELLING_ERROR_3" class="blsp-spelling-error"><span id="SPELLING_ERROR_3" class="blsp-spelling-error">án</span></span></span> lett jogosítványom és egy használt de nagyon szép <span id="SPELLING_ERROR_5" class="blsp-spelling-error"><span id="SPELLING_ERROR_4" class="blsp-spelling-error"><span id="SPELLING_ERROR_4" class="blsp-spelling-error">Pontiac</span></span></span> <span id="SPELLING_ERROR_6" class="blsp-spelling-error"><span id="SPELLING_ERROR_5" class="blsp-spelling-error"><span id="SPELLING_ERROR_5" class="blsp-spelling-error">Tempest</span></span></span> kocsim. Óriási fordulatot vett az életem. Szabadon szárnyalhattam a céljaim felé. Mindenek felett a legfontosabb cél az volt, hogy újra az én gyönyörű Európámban éljek. De addig hosszú az út és csak a két dolgos kezemmel építhetem meg, hogy járható legyen. Az amerikai állam polgárságot megkaptam, de ez nem jelentett akkora fordulatot az életemben, mint 1979 október 18. Sikeres állam vizsgát tettem és attól a naptól kezdve diplomás ápoló nő lettem. Nem kellett soha többet a szabadnapjaimon takarítást vállalnom a lusta, gazdag, koszban élő feleségek otthonában. Nem kellett üvöltő, neveletlen gyerekekre vigyáznom, akiknek a szülei szórakozni mentek. A még nagyobb boldogság sokat váratott magára, de az is megérkezett. Megszűntem albérlő lenni ! 1983 december 24.-én már a saját házamban égtek a gyertyák a Karácsonyfámon. Gondolatban átrepültem az Óceánt, benéztem a szeretteim házainak ablakain. Hallottam az éjféli misére hívó harangok hangját, láttam a hóval borított Bakonyt, a Nagyapám vízimalmát, a lefagyott vizes kereket, a vastagra fagyott tó jegét, amin ott bukdácsolt egy copfos lányka, a korcsolyás lábai égnek álltak, de ő csak nevetett, sikongatott és <span id="SPELLING_ERROR_7" class="blsp-spelling-error"><span id="SPELLING_ERROR_6" class="blsp-spelling-error"><span id="SPELLING_ERROR_6" class="blsp-spelling-error">próbálkozott</span></span></span> újra.<br />-- A kandallómban égett a tűz, néztem a felfelé igyekvő lángokat és nem voltam egyedül. Az emlékezés megszépíti a messzeséget és a szeretet az otthon maradottak iránt örök és múlhatatlan. Ez az érzés éltetett 22 éven át, amikor 1994-<span id="SPELLING_ERROR_8" class="blsp-spelling-error"><span id="SPELLING_ERROR_7" class="blsp-spelling-error"><span id="SPELLING_ERROR_7" class="blsp-spelling-error">ben</span></span></span> <span id="SPELLING_ERROR_9" class="blsp-spelling-error"><span id="SPELLING_ERROR_8" class="blsp-spelling-error"><span id="SPELLING_ERROR_8" class="blsp-spelling-error">végetért</span></span></span> az " önkéntes száműzetés. " Én akartam, hogy végre <span id="SPELLING_ERROR_10" class="blsp-spelling-error">véget érjen</span>.<br />--Este indultunk New Yorkból. A gép felszállt velünk, lenéztem a fényárban úszó városra és nem fájt, hogy a lábaim mindörökre elszakadtak az amerikai földtől. Sírás helyett imádkoztam, megköszöntem az Úrnak, hogy mindig fogta a kezem és segített, hogy kibírjam azt a nehéz 22 évet. Imádkoztam, hogy szerencsésen haza érjünk, mert a kutyám, az én egyetlen hű társam <span id="SPELLING_ERROR_11" class="blsp-spelling-error"><span id="SPELLING_ERROR_9" class="blsp-spelling-error"><span id="SPELLING_ERROR_9" class="blsp-spelling-error">Jessamine</span></span></span> is velem utazott. Együtt éltünk , együtt hagytuk el Amerikát és boldogan repültünk HAZA ! Valóra vált a 22 éven át tartó nagy álom! Gyönyörű volt az ébredés !</div><br /><br /><p>Miért vállaltam be az " <span id="SPELLING_ERROR_10" class="blsp-spelling-corrected">Önkéntes</span> <span id="SPELLING_ERROR_11" class="blsp-spelling-corrected">száműzetést</span> ", pontosítva az ott maradást 22 évig ? " Posta <span id="SPELLING_ERROR_12" class="blsp-spelling-corrected">fordultjával</span> " hazajöhettem volna, de hova ? Mindent felégettem magam mögött. Az állásom felmondtam, a lakásom eladtam, pénzem, mindenem az Apámnak és a testvéremnek adtam. Nekem maradt két <span id="SPELLING_ERROR_13" class="blsp-spelling-corrected">bőrönd</span>, összesen 20kg. volt minden vagyonom. Abból <span id="SPELLING_ERROR_14" class="blsp-spelling-error"><span id="SPELLING_ERROR_10" class="blsp-spelling-error">kb</span></span>. 10 kg. ajándék a sarlatánoknak. Mihez kezdtem volna itthon üres zsebbel ? Amerika nem csak szerelemből áll és nem csak egy férfinak csúfolt varangy élt benne. Az a varangy, aki olyan magabiztosnak mutatta magát <span id="SPELLING_ERROR_15" class="blsp-spelling-corrected">ismerkedésünk</span> idején, aki 1970 <span id="SPELLING_ERROR_16" class="blsp-spelling-corrected">júliustól</span> 1972 októberig hétszer ( 7 ) <span id="SPELLING_ERROR_17" class="blsp-spelling-corrected">repült</span> haza hozzám, ott a gágogó libáktól már nem védett meg engem. <span id="SPELLING_ERROR_18" class="blsp-spelling-error"><span id="SPELLING_ERROR_11" class="blsp-spelling-error">Felsem</span></span> <span id="SPELLING_ERROR_19" class="blsp-spelling-corrected">merült</span> bennem, hogy esetleg megfutamodjak. Ne hogy már egy <span id="SPELLING_ERROR_20" class="blsp-spelling-error"><span id="SPELLING_ERROR_12" class="blsp-spelling-error">villamoskalauznő</span></span> döntsön az én sorsom felett. Amerika ad lehetőséget mindenkinek, csak élni kell vele. Ahogy szoktam volt mondani : " Amerika nem elég egymagában, oda ember is kell ! " Nekem megadta amit vártam tőle, de én sem maradtam adósa. Közben voltak mindig hódolóim. Az eljegyzésig kétszer eljutottam, de a <span id="SPELLING_ERROR_21" class="blsp-spelling-corrected">halál kanyart</span> sikeresen kikerültem másodszor is. Egy házassággal véget ért volna a nagy álom és idegen földön várnám a halált. Haza vágytam minden nap, de ahhoz <span id="SPELLING_ERROR_22" class="blsp-spelling-corrected">megkellet</span> művelnem azt a biztonságos talajt, amibe nem a gondok magvait fogom elvetni <span id="SPELLING_ERROR_23" class="blsp-spelling-corrected"><span id="SPELLING_ERROR_13" class="blsp-spelling-error">Magyarországon</span></span>. Sikerült !</p><br /><br /><p>2012.március 1. Saller Molnár Erzsébet<br /><br /><br /><br /></p><br /><br /><div align="justify"></div>Ebekékhttp://www.blogger.com/profile/02782146290460020667noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-23060980358901135.post-58616239105064621752011-12-17T15:02:00.000-08:002011-12-17T16:45:05.125-08:00ADVENTAz első amerikai Karácsony.<br />Ott is van várakozás, de nem a Megváltónk születésére várakoznak ott az emberek, hanem<br />arra, hogy mit fog hozni a nálunk Mikulásnak ismert Santa, aki a kéményeken át nyuvassza be magát a kandallón, hogy letegye az ajándékot a már felállított karácsonyfa alá. Rénszarvas szánon érkezik, a gyerekek tesznek ki a szarvasoknak tejet meg süteményt. Ha a szomszéd macskája nem eszi meg reggelre, akkor a szülők eltüntetik. Én nem vártam Santát, elindultam a hóesésben megkeresni az első templomot. Ott álltam a Szent József Katedrálisban abban az ismeretlen tömegben, amihez semmi közöm nem volt. Akkor még latinúl volt a szertartás, így nem lepett meg a " Silent Night " ( csendes éj ) hallása sem. Mindent tudtam, csak azt nem, hogy miért borultak egymás vállára az emberek ? Ezt még ma sem tudom, csak sejtem, hogy valami bűnbocsánatot kértek egymástól. Nekem nem volt senkim, akitől bocsánatot kérjek, csak a szeretteim, akiket elhagytam Magyarországon. Értük imádkoztam, értük térdelve kértem bocsánatot, hogy elhagytam őket. A rongyos mocskos ruhámból kivetkőzve éreztem, hogy még sokat fogok tenni értük. Karácsony éjjelén hazavánszorogtam azokhoz, akik befogadtak. Adele a drága amerikai lady akiről még sokat fogok írni. A férje magyar volt, akihez 65 évesen ment feleségűl.Lajos sokkal fiatalabb volt, mégis előbb meghalt. Nekem ez katasztrófa volt.<br />Közben a " bájgunár " is felfedezte a hollétemet, de ez már csak annyi volt, mint a kákán csomót keresni. Az életemből kilett iktatva még akkor is, hogy évekig zaklatott.<br />Amikor ezeket a sorokat írom, majdnem 40 év telt el és ő sem lett boldogabb, mint én, de még nem tudott végleg elszakadni tőlem. Én hazaköltöztem, ő meg az Atlanti Óceánon túl talán szánja- bánja azt, hogy nem tudott úrrá lenni saját magán. A rikácsoló liba győzött. Minden gágogása hatásos volt. Van egy fia, aki 67 éves és még utánam soha nem volt boldog.<br /><br />2011. december 17. Saller Molnár ErzsébetEbekékhttp://www.blogger.com/profile/02782146290460020667noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-23060980358901135.post-33516378494384950512011-08-27T16:15:00.000-07:002011-08-27T19:35:33.514-07:00Önkéntes számüzetés1972 október 10.
<br />Amikor földet értem New York - ban jeget éreztem az idegen földön a lábaim alatt. Egy idézet jutott elsőnek az eszembe. " Mezítláb fogok haza menni az esőáztatta földeken, hogy érezzem a szűlőföld melegét, mikor megérkezem. "
<br />Már ott és akkor tudtam, bármi lesz, bármikor érkezik el az idő, én haza fogok menni.
<br />Zakatolt bennem a kérdés : mit keresel itt, ez nem a te hazád - visszafordítható , de nem
<br />azonnal megoldható lépést követtem el. Kimondhatatlan keserűség fogott el , azt gondoltam , ezek olyan percek , mintha az Isten egészen magamra hagyott volna. Ő aki mindig minden veszélyben fogta a kezem, nem engedett elesni soha. Ha botlatoztam, akkor az ölébe vett és addig vitt, amig biztos talaj lett a lábaim alatt. Most még a hangja sem viszhangzott bennem.
<br />Magam vagyok ! Egy eltévedt idegen lettem egy tarka rongyokban öltözött, kóválygó utálatos tömegben. Ez a magát gazdagnak érzett undorító, elfajzott tömeg nem értette az én nyelvemet, én nem értettem az övét, amit én még megtanulhatok, de ők az enyémet - az én legnagyobb kincsem, a magyar anyanyelvem soha. Hát mégis gazdagabb vagyok náluk? Igen! Mégis úgy érzem magam, mint a levetett ruha. Zilált, koszos, elnyűtt és magányos. 14 órája hagytam el Európát és elég volt arra, hogy olyanná váljak, mint egy lakatlan ház. Rettegtem, hogy soha többé egyetlen része a testemnek nem lesz képes arra, hogy a feladatát végezze. Elszakadtam a szűlőföldtől és ez a tudat üvöltésre késztetett az amerikai csillagos ég alatt. Ugyanazt a Göncölszekeret néztem, ugyanazon a Tejúton robogtak végig a gondolataim, amit az otthon hagyott szeretteim is láttak, ha felnéztek az égre. " Én ugyanaz vagyok - üvöltöttem - ugyanazokat a dolgokat tudom, ugyanazokra emlékszem, ugyanannak a látványnak a nézője vagyok itt is, csak éppen belevesztem egy haszontalan, felesleges összefüggéstelenségbe. " Egy kőhalom lettem. Egy olyan mohával lepett kőhalom, aminek már semmi jelentősége nincs. Megismertem az elhagyatottságot, a közönyt, ami nem volt más mint az Istentől való megfosztottság. Én magam fosztottam meg magam egy ilyen elhatározással tőle. Egy még nem kivégzett elitélt lettem. Olyan elítélt , aki bűnnélkűl itéltetett el - mégis vétkezett. Isten elrejtette magát előlem, mert hiába fohászkodtam, azok a megzavarodott elmémből fakadó szavak nem voltak igazi imádságok csak olyan látszatember által készített gyertya. Olyan kis hitvány gyertya ami ugyan pislákol, de nem tud lángra lobbanni, hogy felszálljon hozzá.
<br />Kétségbe esve kutattam az útat, amin vissza találok hozzá. De merre indúljak? Buzgóság ?
<br />Meg kell hallanom azt a hímnuszt elsőnek, ami az éjszakai égen a csillagokon át vezet el az örökkévalósághoz, de ehhez csend kell és békesség.
<br />Elég nehéz volt magamba szállni és az Istent keresni egy olyan házban, ahol nemkívánt vendég voltam. Minden lépésem követték, mintha bűnöző lennék. Az voltam, egy " mocskos, átkozott, bűnös ringyó ", akit annyira megszeretett egyetlen him sarjadékuk, hogy kiszakította a szűlőföldből és egészen Amerikáig vitte. Ő is figyelmetlen volt, mert a gyökereket nem tépte ki a szűlőföldből, amik lassan de biztosan sarjadásnak indúltak. Vele soha nem maradhattam kettesben, Istennel is csak lopva. Ha kiléptem az udvarra, amit erdő vett körűl, már ott volt a nyomomban a ház rikácsoló libája és visszaterelt a főgúnárhoz, aki a ház úraként szerepelt. A saját sarja is alattvalóként élt közöttük - hát még én? Ha lefeküdtem, őrséget álltak az ajtóm elött, hogy még véletlenűl se érje gyermekáldás a házuk táját. 6 hét háziőrizet után az eléggé elnyűtt idegrendszeremmel fohászkodni kezdtem : " Miért kényszerítesz arra Úram, hogy itt szenvedjek a tövisek között? Hol van a puszta vége, amin akaratod szerint átkell kelnem? Elég tőled egy jel, hogy eltünjön a pusztaság, hogy a látóhatár leszükűljön, hogy megérintsen egy békéltető szél, hogy gyúljon lángra a lelkem, hogy kitudjalak olvasni belőlük Téged ? "
<br />Akkor és ott vált elöttem világossá, hogy Istent csak a távollétében tudom elérni, akkor amikor elrejtőzik. Tűnődtem. Ha valóban elrejti magát előlem, akkor én mi leszek? Csak egy kis hangya a hangyabolyban. Veszni láttam a különbséget a kényszer és a szabadság között. Latolgattam: ha több az út, akkor több a szabadság lehetősége is. De mi a szabadság ? Céltalan kószálás? De ha megteremtődik a kényszer az útra, akkor növekszik vele együtt a szabadságom is.
<br />A kényszer rávezetett a megváltás útjára - szabad lettem. December 13,-án Luca napján, már munkába álltam és attól kezdve még a hópelyheket is símogatásnak éreztem az arcomon.
<br />
<br />--- Az " önkéntes száműzetésem " 22 évig tartott. A további írásaimat már nem időrendbeli sorrendben fogom megörökíteni, mert az az idő, egészen más mint a gyermekkor volt. Az már csak egy kukoricacső, ami szépen lassan morzsolódik.
<br />Amerika gyönyörű, ott éppen olyan illatosak a virágok, mint itthon, ott is van tavasz, ott is van szerelem és bánat. A kutyaugatás is felhallatszik az égig !
<br />
<br />2011. Augusztus 27. Saller Molnár Erzsébet
<br />Ebekékhttp://www.blogger.com/profile/02782146290460020667noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-23060980358901135.post-66980788299492846462011-05-19T14:44:00.001-07:002012-03-18T09:19:51.192-07:00Betegeim " aranymondásai "Bevezető<br />Közel 40 évet töltöttem el az egészségügyi pályámon, ebből 22 évet a tengeren túl. Ha újra kezdhetném az életem, megint ezt a pályát választanám, mert küzdelmes, de szép volt. <span id="SPELLING_ERROR_0" class="blsp-spelling-error">Sok-sok</span> fájdalmat, szenvedést láttam, találkoztam sokszor a halállal, rám köszönt, majd dolgát végezve elillant miközben rám üvöltött, : "csak türelem, majd érted is jövök ". Megrántottam a vállamat és utána kiabáltam: " gyere, de ne iparkodj, mert nekem addig még nagyon sok dolgom van. Nekem még sok könnyet kell letörölnöm a szenvedő emberek arcáról."<br /><span id="SPELLING_ERROR_1" class="blsp-spelling-error">Kimondhatatlan</span> érzés volt látni azokat a borús nappalokon is tele napfénnyel töltött arcokat, akik gyógyultan mehettek haza. Ezeknek az arcoknak a felém tett mosolya több volt, mint ma bármilyen " <span id="SPELLING_ERROR_2" class="blsp-spelling-corrected">hála pénz</span> ". A " köszönök mindent nővérke " - semmivel nem <span id="SPELLING_ERROR_3" class="blsp-spelling-error">helyettesíthető</span>!<br />--Hát akkor idézzük fel a múltat.<br />ZIRC 1961.<br />Drága kicsi, munkában <span id="SPELLING_ERROR_4" class="blsp-spelling-error">megfáradt, </span><span id="SPELLING_ERROR_5" class="blsp-spelling-error">összeaszarodott</span> 70 éves nénikét hozott a mentőkocsi a közeli <span id="SPELLING_ERROR_6" class="blsp-spelling-error">Nagyesztergályról</span>. Fulladási rohamai voltak, a levegőt csak lopva tudta venni a drága.<br />Hivatásunk magaslatán állva a harmadik napon, már nem fulladt és haza akart menni. Nagyon nehezen tudtam meggyőzni, hogy ez az idő még nem bizonyíték arra, hogy a panaszait végleg megoldottuk. Türelem kicsiny drágám. ( kicsiny drágámnak neveztem minden betegemet, mert a <span id="SPELLING_ERROR_7" class="blsp-spelling-corrected">rám szorultságban</span> öreg vagy fiatal, egyforma volt.) Egy hét elmúltával gyógyszert osztottam az én " kicsiny drágám " kórtermében, amikor <span id="SPELLING_ERROR_8" class="blsp-spelling-corrected">rám kérdezett</span>: " Nővérke! Maguk is kapnak ugye<br />" <span id="SPELLING_ERROR_9" class="blsp-spelling-error">prényiumot</span>?" Jókedvemben mit tudtam volna válaszolni? - Hát persze! Az elhalálozás után!<br />A rémülete a tetőfokra hágott és a válasz: " akkor én elhúzok innen a p....<span id="SPELLING_ERROR_10" class="blsp-spelling-error">ba</span>, mint a <span id="SPELLING_ERROR_11" class="blsp-spelling-corrected">vad ludak</span>.<br />Tisztáztuk, hogy mi a prémium. A gyárakban kapták a dolgozók a 60-as években ha netán a normát túlteljesítették, de nekünk a kórházban ez ismeretlen volt. Nem utánozta a lelkem a vadlibákat, de két hét után még a portáról is visszaintegetett nekem, aki az ablakból néztem az egyre kisebbé vált ember alakot és mint már olyan sokszor , elmorzsoltam egy könnycseppet az arcomon. Ez a könnycsepp az, amiről soha nem voltam képes megállapítani, hogy <span id="SPELLING_ERROR_12" class="blsp-spelling-error">örömkönny-e</span> vagy egy szeretett ember hiánya, akit soha nem fogok többé látni.<br /><br />ZIRC ez is- 1961<br />Éjszakai műszak, üvölt a <span id="SPELLING_ERROR_13" class="blsp-spelling-corrected">mentő autó</span> a kórház udvarában. Rohanunk, ahányan vagyunk, mert kitudja melyik osztályra lesz szükség. <span id="SPELLING_ERROR_14" class="blsp-spelling-error">Belgyógyászat</span>. Nekem jutott a feladat. 60 év körüli férfit hoztak a mentősök Dudarról, aki a bányába való leszállás <span id="SPELLING_ERROR_15" class="blsp-spelling-corrected">előtt</span> lett <span id="SPELLING_ERROR_16" class="blsp-spelling-corrected">rosszul</span>. A fia <span id="SPELLING_ERROR_17" class="blsp-spelling-corrected">kíséretében</span> érkezett. Az ügyeletes orvos <span id="SPELLING_ERROR_18" class="blsp-spelling-error">Dr</span>. <span id="SPELLING_ERROR_19" class="blsp-spelling-error">Zavatzky</span> István azonnal a helyzet magaslatára lépett. " Pista " egyébként maga a <span id="SPELLING_ERROR_20" class="blsp-spelling-corrected">megtestesült</span> humor volt és az ő jelenlétében még viccből sem volt szabad meghalni. A beteget lefektették a <span id="SPELLING_ERROR_21" class="blsp-spelling-corrected">mentős legények</span> a <span id="SPELLING_ERROR_22" class="blsp-spelling-corrected">vizsgáló asztalra</span>." Pista " megkaparta a saját tarkóját és a beteget vizslatva megjegyezte: "<span id="SPELLING_ERROR_23" class="blsp-spelling-error">Ista</span> -Pista - kapitalista, ennek a betegnek az a baja, hogy <span id="SPELLING_ERROR_24" class="blsp-spelling-corrected">bél elzáródása</span> van." Asszisztálva neki mellette álltam, amikor a beteg megszólalt: " az van ami van doktor úr, én csak annyit tudok, hogy egy hete <span id="SPELLING_ERROR_25" class="blsp-spelling-corrected">nem tudok</span> sz..<span id="SPELLING_ERROR_26" class="blsp-spelling-error">nyi</span>." Erre már a fia is bátorságot kapott és hozzám fordulva elmélkedett. " <span id="SPELLING_ERROR_27" class="blsp-spelling-error">Remílem</span> nem jár u min <span id="SPELLING_ERROR_28" class="blsp-spelling-corrected">öreg apám</span>. A is csak <span id="SPELLING_ERROR_29" class="blsp-spelling-error">űűt</span> az <span id="SPELLING_ERROR_30" class="blsp-spelling-error">ágyszílin</span>, <span id="SPELLING_ERROR_31" class="blsp-spelling-error">herákút</span>, <span id="SPELLING_ERROR_32" class="blsp-spelling-error">herákút</span>, <span id="SPELLING_ERROR_33" class="blsp-spelling-error">asztán</span> <span id="SPELLING_ERROR_34" class="blsp-spelling-error">eccercsak</span> kifingott, mink <span id="SPELLING_ERROR_35" class="blsp-spelling-error">megcsak</span> <span id="SPELLING_ERROR_36" class="blsp-spelling-error">űtünk</span>, <span id="SPELLING_ERROR_37" class="blsp-spelling-error">asztán</span> <span id="SPELLING_ERROR_38" class="blsp-spelling-error">asse</span> tudtuk hun vagyunk. "<br /><br />Tatabánya megyei kórház 1963.Fenyvesi bácsi.<br />Mindig a <span id="SPELLING_ERROR_39" class="blsp-spelling-error">belgyógyászat</span> volt az érdeklődési köröm központja, mert az ott lévő bajok rejtelme kifürkészhető, de nem mindig. A sebész szikéje kivan élezve, neki csak metszeni kell és kész.<br />Kész? Nana! Azért neki sem mindegy, hogy vakbelet, vagy egy <span id="SPELLING_ERROR_40" class="blsp-spelling-corrected">bél vakot</span> operál. Tessék inkább meghallgatni <span id="SPELLING_ERROR_41" class="blsp-spelling-error">Dr</span> <span id="SPELLING_ERROR_42" class="blsp-spelling-error">Kisbán</span> <span id="SPELLING_ERROR_43" class="blsp-spelling-corrected">fő orvos</span> <span id="SPELLING_ERROR_44" class="blsp-spelling-corrected">urat</span>. " Értem én, hogy <span id="SPELLING_ERROR_45" class="blsp-spelling-corrected">be vannak</span> szarva egy vakbél műtét miatt, nekik az bizonyára annyi, mintha herélnék, vagy kimiskárolnák őket,viszont nekem annyi csak, mintha te egy tüskét böködnél ki a kezedből egy gombostűvel. Egy <span id="SPELLING_ERROR_46" class="blsp-spelling-corrected">gyomor műtét</span>? Az más.<br />Az egészen más! " Így igaz <span id="SPELLING_ERROR_47" class="blsp-spelling-corrected">fő orvos</span> úr!<br />Hát ilyen emberek között dolgoztam a kézilabdás átigazolásom után, mert a hirtelen és gyors <span id="SPELLING_ERROR_48" class="blsp-spelling-corrected">munka helyem</span> a Megyei Kórház lett Tatabányán.<br />Közel 50 évvel <span id="SPELLING_ERROR_49" class="blsp-spelling-corrected">ezelőtt</span> még egészen más gyógymódot alkalmaztunk, mint ma. A <span id="SPELLING_ERROR_50" class="blsp-spelling-corrected">szív infarktust</span> kapott beteg 6 hétig ágyhoz volt kötve. Éppen csak a bilincs hiányzott a kezéről és a lábáról, ami nekem már akkor <span id="SPELLING_ERROR_51" class="blsp-spelling-corrected">hát borzongató</span> volt.<br />Ez lett a sorsa az én " kicsiny drága " Fenyvesi bácsi betegemnek is. Nagy nehezen eltelt neki a 6 hét ágyhoz kötöttség. Elérkezett a várva várt nap, amikor az ágyból kisegítve az első sétára vihettem. Szédült a drágám a 6 hét fekvés után. A járása nagyon labilis volt. Semmire nem volt figyelmem, csak arra, hogy ne veszítse el az egyensúlyát. Miután másodszor fordultunk meg a kórteremben, egészen stabilan vette a köröket. Nagyon boldog voltam, hogy a sétánk sikeres.<br />Szinte <span id="SPELLING_ERROR_52" class="blsp-spelling-error">örömújjongva</span> kérdeztem, hogy " mit érez Fenyvesi bácsi? " Azt vártam, hogy valami felszabadult <span id="SPELLING_ERROR_53" class="blsp-spelling-corrected">öröm mámorban</span> fog válaszolni, hogy vége van az <span id="SPELLING_ERROR_54" class="blsp-spelling-corrected">ágy rabságnak</span>, talpon vagyok.<br />Erre Ő: " Hát <span id="SPELLING_ERROR_55" class="blsp-spelling-error">aranyoskám</span> egyenlőre csak azt érzem, hogy igen letyeg a tököm."<br />Bravó - mondtam. Egyenlőre az is nagy ajándék, hogy érzi a letyegést.<br /><br />Ez is TATABÁNYA<br /><span id="SPELLING_ERROR_56" class="blsp-spelling-corrected">Fehér hajú</span> - 80 évéhez közeli apóka. Vizelési probléma. Feszes has, csordultig telt <span id="SPELLING_ERROR_57" class="blsp-spelling-corrected">vízhólyag</span>.<br />Az osztályos orvos azonnali katéterezést rendel. Férfi beteget katéterezni nem kis beavatkozás.<br />Még az orvosok is félnek tőle, mert vérzéssel járhat. Ott álltam a beteg mellett, elmondtam neki, hogy mit fogok csinálni lépésről lépésre. Beleegyezően <span id="SPELLING_ERROR_58" class="blsp-spelling-corrected">tudomásul</span> vette. Amikor elérkeztünk a művelet feléhez, apadt a hólyag érezte a <span id="SPELLING_ERROR_59" class="blsp-spelling-error">megkönnyebbülést</span>, aztán a szemembe nézett és azt mondta : "Kislány, az apád tudja, hogy te mivel foglalkozol? "<br />---- Igen! <span id="SPELLING_ERROR_60" class="blsp-spelling-error">Bózsi</span> tudta. Azt is, hogy az ő lányánál ügyesebb és <span id="SPELLING_ERROR_61" class="blsp-spelling-corrected">lelki ismeretesebb</span> <span id="SPELLING_ERROR_62" class="blsp-spelling-corrected">ápoló nő</span> talán az egész világon nincs.<br /><br />Vissza ZIRCRE 1962<br />György Lajos bácsi<br />Úgy hozta a sors, hogy <span id="SPELLING_ERROR_63" class="blsp-spelling-corrected">falubeli</span> betegem lett ismét. <span id="SPELLING_ERROR_64" class="blsp-spelling-corrected">Szív ritmus</span> zavarokkal kezeltük az én nagyon szeretett Lajos bácsimat, ami pár nap alatt rendeződött. Bizalommal fordult hozzám, hogy ő már jól van és szeretne haza menni. Megkérdeztem, hogy miért siet annyira haza Lajos bácsi? - " <span id="SPELLING_ERROR_65" class="blsp-spelling-error">Há</span> tudod ugye <span id="SPELLING_ERROR_66" class="blsp-spelling-error">ho</span>' <span id="SPELLING_ERROR_67" class="blsp-spelling-error">millen</span> <span id="SPELLING_ERROR_68" class="blsp-spelling-error">ziván</span> az én <span id="SPELLING_ERROR_69" class="blsp-spelling-error">Canyi</span> fiam. Nem <span id="SPELLING_ERROR_70" class="blsp-spelling-error">ölíg</span> <span id="SPELLING_ERROR_71" class="blsp-spelling-error">ho</span>' <span id="SPELLING_ERROR_72" class="blsp-spelling-error">megicca</span> a <span id="SPELLING_ERROR_73" class="blsp-spelling-error">bolomat</span>, hanem megvizezi a <span id="SPELLING_ERROR_74" class="blsp-spelling-error">maladíkot</span>. <span id="SPELLING_ERROR_75" class="blsp-spelling-error">Szegíccsél</span>, hogy haza mehessek. "<br />Három nap múlva Varga <span id="SPELLING_ERROR_76" class="blsp-spelling-corrected">fő orvos</span> úr a <span id="SPELLING_ERROR_77" class="blsp-spelling-error">vizit</span> után közölte vele, hogy még ma haza mehet, de a mentőre ami hazaviszi, lehet hogy délutánig várni kell.<br />- <span id="SPELLING_ERROR_78" class="blsp-spelling-error">Óh</span> <span id="SPELLING_ERROR_79" class="blsp-spelling-error">dlága</span> <span id="SPELLING_ERROR_80" class="blsp-spelling-error">alanos</span> <span id="SPELLING_ERROR_81" class="blsp-spelling-error">fölolvosúl</span>, nem kő nekem a mentő, <span id="SPELLING_ERROR_82" class="blsp-spelling-error">hazamenek</span> én " <span id="SPELLING_ERROR_83" class="blsp-spelling-error">tanszival</span>. " Sietett a drágám, hogy minél kevesebb víz kerüljön a Sanyi fia által a boroshordóba.<br /><span id="SPELLING_ERROR_84" class="blsp-spelling-corrected">Fő orvos</span> úr <span id="SPELLING_ERROR_85" class="blsp-spelling-corrected">nem tudta</span>, hogy mi a fészkes fene lehet az a " <span id="SPELLING_ERROR_86" class="blsp-spelling-error">tanszi</span> ", amivel Lajos bácsi hazamegy.<br />Kénytelen volt megkérdezni Lajos bácsit., hogy mi az a <span id="SPELLING_ERROR_87" class="blsp-spelling-error">tanszi</span>?<br />-- Mi- mi <span id="SPELLING_ERROR_88" class="blsp-spelling-error">fölorvos</span> úr? Ippen <span id="SPELLING_ERROR_89" class="blsp-spelling-error">olan</span> min az én <span id="SPELLING_ERROR_90" class="blsp-spelling-error">kocim</span>. van <span id="SPELLING_ERROR_91" class="blsp-spelling-error">nekije</span> <span id="SPELLING_ERROR_92" class="blsp-spelling-error">nígy</span> <span id="SPELLING_ERROR_93" class="blsp-spelling-error">keleke</span>, <span id="SPELLING_ERROR_94" class="blsp-spelling-error">cak</span> nem a <span id="SPELLING_ERROR_95" class="blsp-spelling-error">luvak</span> húzzák, hanem <span id="SPELLING_ERROR_96" class="blsp-spelling-error">belleg</span>. ( Tehát nem lovak <span id="SPELLING_ERROR_97" class="blsp-spelling-corrected">húzzák</span>, hanem berreg. Ez a taxi )<br />--- És haza ment" <span id="SPELLING_ERROR_98" class="blsp-spelling-error">tanszival</span> ", de a boros hordójában még víz sem maradt. Ellenben az egész falu tudta, hogy az ő életét a " <span id="SPELLING_ERROR_99" class="blsp-spelling-error">Bózikomám</span> " lánya mentette meg. -- Istenem! Hát ennyit jelent a szeretet? Igen! Ennyit!<br />-- A boros hordót sajnos nem tudtam megmenteni!<br />2011. Május 20. Saller Molnár ErzsébetEbekékhttp://www.blogger.com/profile/02782146290460020667noreply@blogger.com0