ALAJOS

LAJOS.
Gép szerelőként dolgozott Budapesten egy szövő gyárban, mielőtt 1956 - ban ő is a távozás mezejére lépett. A gágogó libák is ezt tették, akiket már ismert Budapesten. Ők is, mint a többi "messziről jött ember, azt mond amit akar " - nagy exisztenciát hagytak maguk után. Nagy veszteségekről gágogtak mindig, amíg Lajos elmondta nekem a valóságot. A Nagy Lajos utcában egy 5 x 5 méteres albérletet, a főgúnár az autóbuszt, amit vezetett, a liba pedig bizonyára a villamosok csengőit hiányolta, amiken kalauzként dolgozott. Egyetlen sarjukat 11 évesen vitték világgá, akiből Amerikában villamos mérnök lett. A szülei gyári munkásként dolgoztak. Mivel az itthoni famíliában sem le, sem felmenő ágon senki nem jutott tovább a 6 eleminél, gúnárék szent meggyőződése volt, hogy az ő menyük csak " Miss. Amerika " lehet.
Lajos vasesztergályosként dolgozott és gúnárék bár nem laktak közel, nagyon ragaszkodtak a barátságához. Pár év elteltével Lajos megnősült, feleségül vett egy amerikai hölgyet Matildát.
Tildi fogászati aszisztensnő volt, akinek a szerda volt mindig a szabadnapja a hétvégén kívül.
A többit mondja el Lajos: " Miért váltam el tőle? Már a kezdetben feltűnő volt, hogy minden szerdán viharzó jókedvűen várt haza. Aztán elérkezett az idő, amikor olyan részeg volt, hogy beszélni sem tudott. Ilyenkor a heverőn feküdt, mellette a whiskys üveg, a hamutartóban félig szívott kialudt cigaretták jelezték, hogyan telt a szabadnap. Egyszer a születésnapján elvittem vacsorázni egy elegáns étterembe, ahol nagyon gyakran nyúlt a pohárhoz. Vacsora után kimentem a mosdóba, vissza érve nem láttam a feleségem az asztalnál. Biztosra vettem, hogy közben ő is a mosdóba ment. Vártam, de helyette a pincér lépett oda hozzám és diszkréten a fülembe súgta : " a lady az asztal alatt van ." A pincér szólt az ajtónál őrködő embernek, akinek a segítségével kivonszoltuk a kocsiba. Haza érve benne is hagytam, amíg annyira magához tért, hogy vezethetővé vált. Elég volt ! Beadtam a váló pert , útjaink békésen elváltak. Független ember lettem de otthonom nem volt. Tildi boldogan engedélyezte, hogy maradjak ott amíg nem találok lakást. Albérlet után kutatva kerültem Adele házának emeletére. Utoljára az Édesanyám gondoskodott rólam úgy, ahogy Dell tette. Nem engedte a ruháimat a mosodába vinni, rendet és tisztaságot tartott mindig a lakosztályomban. "
Hát látod " ides ", ilyen az élet. Szerelmek jönnek, mennek és az élet megy tovább. Ami tegnap még nagyon fájt, holnap már sajogni sem fog. Erre mindig emlékezz, bármi történik veled.
Megjegyeztem és ezzel a tudattal élve könnyebbé vált az életem.

2012.március 8. Saller Molnár Erzsébet
Az első Karácsonyom a Pártfogóimmal