német vizsla

német vizsla

2017. december 2., szombat

Fogynak a szemek a tuskóról

 Az ember akarva - akaratlanúl rádöbben minden nap arra, hogy az életéből megint elfogyott egy nap.
Én sem foglalkoznék azzal, hogy mi múlt el és mi van még hátra, ha nem tudám, hogy beteg vagyok. Bármikor, bármi megtörténhet. Ezért most a halálról elmélkedő napjaimban összgyűjtöm, amit itt a födön kaptam: barátságot, szerelmet, hűséget, örömet, szeretetet, ragaszkodást, szépséget, tisztaságot, jóságot, önfeláldozást --- és egy utolsó lendülettel felmutatom az égnek.--- Ez voltam én! Ezt adtam és cserébe mindig ezt kaptam vissza!

Saller Molnár Erzsébet
 Győrság  2017.12.2.

2017. október 5., csütörtök

Béka Király!

Még gyermek koromból szakadt rám ez a sokak számára érthetetlen kötődés a békákhoz. Nagyapám vizimalmának tavában nagyon sok béka volt. Nagyon szerettem őket, de leginkább azt a zenét. amit napnyugta után csapatba verődve mondtak el nekem. " Krull, krull, kára krull, brekekeke tó,tó! Mindig csodálattal néztem őket.Ilyen tökéletes zenekart hallani, lehetetlen akárhol. Én a tóparton ültem, a békák meg a sekély vizben kürülöttem. Hogyan nézett rám a nagy gülü szemeivel a"frontember"? Én vagyok a királyfi. Ha megcsókolsz, királyfivá változom. Nekem nem kell királyfi montam, nekem béka kell és minél több, annál jobb. De beviszlek velem az ágyamba és ott alszunk együtt. Bedugtam a blúzom alá és nyugovóra tértünk. De jött a reggel. Mit látott Nagyanyám? Azt, hogy kicsi unokája egy békát ölelve alszik. " Miatyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod......"ez már egyre hangosabb volt és felébredt a kis unoka. Az első mozdulata az volt, hogy megvan e a béka? Gyere, mondta neki, aztán mentek a tóba együtt, a barátok. Mind ezek közepette, Nagyanyám vetette magára a megszámlálhatatlan keresztet!... Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben úgy a földön is.... de...ha lehet, békát azért az ágyba ne!


Saller Molnár Erzsébet
    Győrság
Október 6. 2017.

2017. október 3., kedd

Lombhullás

... Ősz van újra és figyelmeztet a lombhullás az elmúlásra. A virágok már bánatosan hajtogatják a kis fejüket a napsütés irányába és kapkodnak a levegőért, hogy csak még egy napot adj Istenem. A kis lepke virág imát is hajlandó mondani. csak azért, hogy még egy napig dicsérhessen téged Üram azért a színpompáért, amit adtál neki. A cicáim ott kergetőznek a virágok között, biztos érzik, hogy ott jó és nem száraz kórók között vannak. Virágok? Milyen szó lenne az, ami ezt túlszárnyalná.? Nincs!
Amint lehullik egy diófalevél, hozza magával az üzenetet is, hogy az élet múlandó, fáknak, virágnak, bokornak, embernek egyaránt. Őrizzük meg az emlékeinket, a be nem teljesült álmainkat és akkor talán könnyebb szívvel fogadjuk el, hogy van elmúlás!

 Saller Molnár Erzsébet
  Győrság
2017. október 3. Bózsi születésnapja -- 1908 október 3.

2015. május 10., vasárnap

ITTHON

Csalódás!

Már elmúlt 21 év, amióta végleg földet értem a Szülőföldemen. Hiába kerestem az itthon hagyott életem, nem találtam rá. Akiket itthon hagytam, nem búcsúztam el tőlük örökre, de voltak, akiket hiába kerestem a hazatérésem idején, nem találtam rájuk. Tudomásul kellett vennem, hogy a hosszan tartó távollétem elhomályosította bennük az emlékeket. De akik igazán szerettek engem, azokban nem múltam el. A gyermekkori barátaim örültek, hogy újra itthon vagyok. Editke, az első barát nő, aki még árvaságom idején együtt csintalankodott velem, Ő is elhagyta Pápateszért. Isaszegen él a családjával és már boldog Nagymama. A szomszéd Zacsovics molnár kislánya volt. Amikor Teszéren jártam a haza költözésem után, első utam a Nagyapám vízimalmához vitt. Nagyszüleimet már csak a temetőben látogathattam meg. Végig jártam a gyermekkor fontosabb állomásait, amit a Zacsovics malomnál kezdtem. Már csak a romjait láthattam. Leültem a tégla maradványokra és jól kisírtam magam. A romokon botladozva megtaláltam a szoba helyét, ahol télen kártyáztak a molnárok, mi a kislányok meg a kályha pattogó tüze mellett baba ruhákat varrogattunk. Hallottam Terus néni hangját a konyhából, amikor vacsorázni hívott mindenkit. Nagyon fájt az emlékezés.
 A templomba is elmentem, oda ahol elsőáldozók voltunk. Sokan hiányoznak már közülünk, ez is fáj.
Pintér Józsika pap lett, ő közel van hozzám, 50 éve Pannonhalmán végzi papi és tanári hívatását. Vele gyakran találkozom, ő az egyetlen, aki lelkileg töltést ad nekem és hálás vagyok neki érte.
  Csalódás? Igen! Az idő elrabolt tőlem mindent, amit a távolban is gyönyörűnek láttam. Tudtam, hogy semmi nem lesz olyan, mint amilyennek itt hagytam, mégis élt bennem a remény, hogy hátha találok még valamit a múltból. Az emberek is megváltoztak, a pénz lett a fontos, nem a szeretet. Hova lettek azok az esték, amikor a szomszédok egymást látogatták, amikor Nagyapám gyalog ment át Bakonytamásiba, hogy a közelgő búcsú napjára vendégül hívja Mári nénénket és a családját. Még a szolga legényt is meghívta. A legények meg jöttek hajnalban szerenádot adni a Kurics lányoknak. Egy gyufa szálat kellett meggyújtani az ablaknál, ami a legényeknek annyit jelentett, hogy köszönjük.
Tercsi néném kereste a gyufát a sötétben, de nem találta meg. Feldöntötte az éjjeli szekrényt miatta és sípákolt hozzá. Szeptember közepén van a búcsú, még nyitott ablaknál aludtunk, ezért a legények jól hallották, hogy mi zajlik a sötétben. Egy kéz nyúlt be az ablakon: " itt a gyufa " mondta. Megismertem, Sándli Pityu volt, Borcsa néném akkori hódolója. Hát már megint az emlékek jönnek!
  Az élet itthon elég sívár.  A rokonaim messze laknak tőlem és engem is elfoglal a napi teendő. Hát nekem is elérkezett az az idő, amikor már csak az emlékekből élek. Az állatok, madarak, virágok az egyetlen, amiben örömöm van. Két napja megszólalt a Kakukk, mindig várom, hogy jelezzen. Tavaly április 29.-én, most május 8.án hallhattam újra, de most másik irányból.
 Ide vágytam, itt vagyok és elmondhatom, hogy magányosabb vagyok, mint ott az idegen földön.
Fogynak a kukorica szemek a csutáról, de az utolsó szemet is itt szeretném lemorzsolni. Ehhez csak a
jó Isten segítségét kérem remélve, hogy a kérésem meghallgatásra talál.

Saller Molnár Erzsébet
Győrság 2015. Május 11.