Bózsi házassága
Mitévő legyek Istenem? 40éves vagyok, van két gyerekem, akik alig-alig ismernek engem. Ha már az édesanyjuk meghalt én mégis szeretném őket a szárnyim alá venni. Szólt az Úr: " keress nekik gondviselőt!"---és elindult Bózsi. Nagyon sok özvegyasszony maradt a faluban a háború után. Szabó Juliska is, akinek a férje harci repülőgépét a muszkák semmisítették meg. Juliska 36 éves volt és gyermektelen, így boldogan vállalta az anyaság szerepét. Bózsi feleségűl vette. Mi az, hogy " mostoha anya "? Ő volt az édes mostoha, akit nagyon szerettem, de bármennyire is szeretett minket én "Ideszapám"-hoz vágytam. Juliska megértette és tudta, hogy ez nem miatta van. Békésen elengedett, de a szünetekben mindig otthon voltam Jancsikával, aki bizony nem túlzottan örvendett Juliskának. Mindent elkövetett, hogy takarodjon el a háztól, mert azt hitte, hogy a kistestvére miatta ment vissza a malomba. Mártírként viselte a távollétemet, de aztán ő is elkezdte a szökéseket. Az ő szökései nem véglegesek voltak, mert kötődött Bózsihoz de inkább Bandihoz. 12 évesen már nem kellett neki gyalog átgázolni az erdőn, mert megtanult lovagolni és Bandi nyergében robogott be a malomba. Nagyon irigyeltem, de annyira nem, hogy elváljak a nagyszüleimtől. Hiába emlegette, hogy ha haza megyek megint felvisz a padlásra arra a felfedező útra, amit minden otthon létemkor megtett. Sok " kincs "volt ott. Édesanyánk ruhái, a rokka ami még most is megvan. Apró sósborszeszes üvegek, elkopott húsdarálok, többé már nem hiteles mérlegek, szarvasagancsok, üres töltényhüvelyek és sok minden, ami egy gyerek szemének csalogató. -Én akkor is itt maradok - mondtam. Sírva öleltük egymást, de "aki férfi az legyen férfi," Jancsika felpattant Bandi nyergébe és az udvar végéből még vissz kiáltott nekem.
Ne sírj, mert nemsokára megint itt leszek veled!
Emlékekből 2009 július 12. Saller Molnár Erzsébet
Mitévő legyek Istenem? 40éves vagyok, van két gyerekem, akik alig-alig ismernek engem. Ha már az édesanyjuk meghalt én mégis szeretném őket a szárnyim alá venni. Szólt az Úr: " keress nekik gondviselőt!"---és elindult Bózsi. Nagyon sok özvegyasszony maradt a faluban a háború után. Szabó Juliska is, akinek a férje harci repülőgépét a muszkák semmisítették meg. Juliska 36 éves volt és gyermektelen, így boldogan vállalta az anyaság szerepét. Bózsi feleségűl vette. Mi az, hogy " mostoha anya "? Ő volt az édes mostoha, akit nagyon szerettem, de bármennyire is szeretett minket én "Ideszapám"-hoz vágytam. Juliska megértette és tudta, hogy ez nem miatta van. Békésen elengedett, de a szünetekben mindig otthon voltam Jancsikával, aki bizony nem túlzottan örvendett Juliskának. Mindent elkövetett, hogy takarodjon el a háztól, mert azt hitte, hogy a kistestvére miatta ment vissza a malomba. Mártírként viselte a távollétemet, de aztán ő is elkezdte a szökéseket. Az ő szökései nem véglegesek voltak, mert kötődött Bózsihoz de inkább Bandihoz. 12 évesen már nem kellett neki gyalog átgázolni az erdőn, mert megtanult lovagolni és Bandi nyergében robogott be a malomba. Nagyon irigyeltem, de annyira nem, hogy elváljak a nagyszüleimtől. Hiába emlegette, hogy ha haza megyek megint felvisz a padlásra arra a felfedező útra, amit minden otthon létemkor megtett. Sok " kincs "volt ott. Édesanyánk ruhái, a rokka ami még most is megvan. Apró sósborszeszes üvegek, elkopott húsdarálok, többé már nem hiteles mérlegek, szarvasagancsok, üres töltényhüvelyek és sok minden, ami egy gyerek szemének csalogató. -Én akkor is itt maradok - mondtam. Sírva öleltük egymást, de "aki férfi az legyen férfi," Jancsika felpattant Bandi nyergébe és az udvar végéből még vissz kiáltott nekem.
Ne sírj, mert nemsokára megint itt leszek veled!
Emlékekből 2009 július 12. Saller Molnár Erzsébet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése