Menekülés

Az egész falut ellepte a muszka. Feltételezhetően nagyapám vizImalmát a faluvégről látva "stratégiai pontnak" vélték.
Gránátok robbantak a malom tetőszerkezetén. Veszélyben voltak a lányok. Nagyapám azonnal cselekedett. "Péter apportírozz!" A kutya körbe futotta a malmot és a falu felé eső oldalán lecövekelt. Ez azt jelezte: "tedd a dolgod - nincs veszély!" A lányok a garatból a lépcsőn, le az alsómalomba menekültek. Onnan az ablakon át nagyapám - Péter segítségével a tófarokban levő kis szigetre vitte őket. Oda, ahol Péter lábai száraz helyet találtak. Rongyokkal, lisztes zsákokkal védte őket az apafarkas. Édesanyánk temetése után nagyapám elhozta a szülői házból az Apánk vadászfegyvereit és csőre töltve dugta el őket a malom gépházában. "Ne félj Mári - mondta a drága nagyanyámnak - aki a mi lányainkat egy kis újjal is érinti - az halál fia!" A malom födémét betakarták ponyvával, de a későbbi pótlás még ma is mesél az akkor történtekről és csak mi, akik még élünk tudjuk azt, hogy miért más a színe a malom falura néző fedelének? Nem csak nagyapám, de Péter is látogatta az ég alatt levő lányokat. Egyetlen éjszakát töltöttek a tófarokban, amikor Péter leült nagyapám elé, gyönyörű fogsorát mutogatva, szinte magából kivetkőzve ugatott. "Cselekedj!" Péter parancsára még aznap elvitte lányait a Farkashegybe, ahol nővére Szent Annai Adalberta apáca kis nyaralója volt az erdő közepén. Ez volt az egyetlen biztonságos hely. Még ezen az estén meglepte a muszka "küldöttség" a malmot. Még az egérlukakat is megnézték és ma is a fülemben cseng az a mocskos kérdés "gyévocska nyet?" Engem vett az ölébe egy szörnyeteg, aki a fejemre kötött egy fehér, apró, szinte mákszemnyi fekete pettyekkel diszített kendőt. Letéptem a fejemről, mert megismertem, hogy Kisovics Irma néni kendője volt, amit csak ünnepnapokon viselt. Életemben akkor - előszőr vágtam pofon valakit. Ez a senki valaki nem volt más, mint egy tolvaj muszka.
Emlékekből 2009.március 2. Saller Molnár Erzsébet