A nagyon ismert Bakoma

MÉG EGYSZER A BAKOMÁRUL !

Bakománk elvhű és tántoríthatatlan embernek látszott, de csak verbálisan.
A fizikálisban volt egy kis eltérés. Mikor úgy negyvenhatban megkérdezte tőle az új jegyző, hogy: - Fodor úr maga elvből iszik állandóan? – Józsefünk azt felelte: - Jegyző úr; , lehet hogy már abból is ittam, de tavaly két orosz katonával annyira berúgtunk a szőlőben, hogy azok összetörtek minden ivó alkalmatosságot, valószínű, hogy a fent említett edény is akkor veszett kárba, hát azóta csak abból a kék zománcos pléh bögréből iszok, ami túlélte az affért.
Meg Pisztel úr;, hogy ne kelljen állandóan tölteni, bele szoktam egy gumislagot ereszteni a hordóba, vagy otthon a demizsonba, és azon szívom a bort.
A tántoríthatatlanságot meg ne feszegessük. Bakoma léte a szalonspicc és a holtrészeg között járt fel és alá. A szalonspicc volt az a bevezető állapot, amikor még megismerte szembe- szomszédját (a Bózsit), az ennél fokozottabb helyzetben ezt egyre kevésbé, s a holtrészegségnél már saját magát sem. Egyszer vagy egy hétig nem jelent meg a közösségben, - (kötve hiszem, hogy ez a templom, vagy egy irodalmi est lett volna, mert azért annyira nem tudott berúgni!) mire az aggódó cimborák rátörték az ajtót; rosszat sejtve, de hamar kiderült az igazság. József még fiatal korában bevezetett egy újítást. Hogy ne kelljen neki éjjel felkelni a szomját oltani, beállított az ágya mellé egy hokedlit, arra egy kisebb demizsont, és felébred- vén egy slagon abból annyit ivott, amennyi kedély állapotának helyre állításához szükségelte- tett.- Szóval az igazság az volt, hogy a fináncok elől elakart dugni egy fél akós hordó bort, és jobb helyet nem talált hozzá, mint az ágy melletti sarkot, a demizson bérelt helyét. Mikor az esti lefekvéshez készült, véletlenül, (vagy ki tudja?) abba eresztette bele a slagot, és csak azután rogyott az ágyba. Nem szaporítom a szót,- hát azért nem kelt fel, mert nem akart elfogyni az üzemanyag. A drága jó barátok aztán segítettek a maradékot meginni.- Isten ments,- még utóbb megpimpósodik- és az élet visszazökkent a megszokott kerékvágásba.
Egy darabig nem is volt semmi baj, aztán megint összekócolódott minden.
Az történt, hogy ötvenhatban az oroszok fejükbe vették, hogy a falu (mint a járás második legnagyobb települése) stratégiailag van annyira fontos, hogy meg kell szállni. Vagy tizenkét tank megállt a Lenin és Sztálin utca környékén, a katonák bementek a tanácshoz, meg a rendőrőrsre, kihirdették, hogy senki ne menjen fegyveresen az utcán, és sötétedéstől kijárási tilalmat rendeltek el. A nép ezt zokszó nélkül tudomásul vette, a nép között maga Bakoma is, aki csak este lefekvés előtt vette észre, hogy a nagy sürgés- forgásban elfelejtette napközben az üres demizsont megtölteni a szőlőben, és itt áll a kijárási tilalom kellős közepén egy fia bor nem sok, de annyi nélkül sem. Most itt olyan dolog történt vele, ami eddig delíriumos és lidérces álmaiban sem. Reggelre kijózanodott. Mivel utoljára huszonhárom éve volt józan, először is nem ismerte meg saját magát a tükörben. (Mit mondjak: abban a félig vak micsodában én sem ismernék magamra, pedig színjózan vagyok én is. A szerző.) De ez csak a kezdet volt. Nem talált meg semmit, mert ugye minden holmi ott volt, ahová józan ember nem teszi, és mikor kiment az utcára, nem ismerte meg a falut sem. Sebtében magához ölelte a demizsont és elindult a présház felé. No nem minden nehézség nélkül. Ugyanis, most két lábon állván, minden ismeretlen volt neki, mert ebből a perspektívából több mint húsz éve nem látta az utcát, (négykézlábról mindjárt más lett volna a helyzet) meg az egyenes járás is nehezére esett. Míg kapatosan dülöngélve kikerült minden villanyoszlopot, szilvafát, addig emigyen kitisztult aggyal, folyton fennakadt a kerítésekben és mellé ment az út menti árok kis hídjainak. Már halálfélelme lehetett, mikor sikerült neki rávenni egy arra járó gyereket, hogy vezesse ki némi díjazás fejében a saját pincéjébe. Mikor később kérdezték tőle, hogy mi volt a legborzasztóbb dolog az életében, hát azt a néhány órát nevezte meg, amit az új lerészegedé- sig kellett neki eltölteni. Azért nem szabad kijózanodni,- mondta ki a verdiktet, mert sok idő- be telik, mire újra be tud rúgni az ember. Ennyit a Bakomáról a hitelesség kedviért! Kurics Tamás ( a negyedik )