Lőmester

ELÉGTÉTEL
Nem volt többé szürke kalap, de lett helyette zöld. Egy olyan zöld, amit általában a vadászok viseltek. A különbséget csak egy csokor vaddisznó sörte tette apám és jegyző úr kalapja között, pedig feltételezem, hogy ő is szívesen viselte volna a kalapján, mint szent bizonyítékot és trófeát. De hát az – az átkozott puska! Mindennek az az oka! Hogy a rosseb ette volna meg, aki ilyen bonyolultnak találta ki. – De mégse egye meg, hiszen ha egy hat éves gyereknek engedelmeskedik, akkor majd egyszer nekem is fog – ugye Bózsikám?
Hát persze Jenőkém. Majd én bebizonyítom neked, hogy nem olyan nagy ördöngősség a puskával bánni. Csak oda kell figyelni, pontosan célozni és erősen tartani a fegyvert, mert ha „kacsázik”, akkor nem oda visz, ahova szántad. Sőt mi több, még jól meg is rúghat, az egyszerűség kedviért: jól pofán vág.
Mogorva, fagyos téli éjszaka volt, amikor apám lovas szánja megérkezett az udvarunkba, rajta a két elejtett szarvasbikával. Így Dódi, mondta apám, így állítsuk fel őket, mintha csak
élnének. A megdermedt, fagyos lábak engedelmeskedtek az akaratnak. Aki látott már fűrész- bakot életében, annak könnyen elképzelhető ez a felállás. Apámnak nem volt kedvére ez a maskara, de érezte, hogy véghez kell vinni. Ide a körtefa alá Dódi az egyiket, a másikat meg mellé. Így ni – én most elmegyek, te addig rejtőzz el és vigyázz a környékre. Péter körbe futotta az álló, de élettelen vadakat és nem értette, hogy mi történik itt? Apám nyugtatta – jól van fiú, jól van, tudom, nekem sem tetszik, de ma éjjel megtanítjuk jegyző urat lőni – ugye benne vagy? Péter mindenben benne volt, mert értett a gazdi nyelvén. Vidáman ficánkolt, nagyokat ugrott a hóban és biztos az forgott az okos fejében: „Erre kíváncsi leszek!” Oda futott a szarvasokhoz, megszimatolta őket és egyet értett a gazdival. Nevetséges, gondolta de nagyon megérdemeli. Bolondot csinált belőlem egy mocskos, zsíros kalap roncsát kellett a számba venni csak azért, mert ő nem hisz az én gazdimnak.
Péter vakkantott egyet jegyző úr ablaka alatt – apám halkan megzörgette a rolót. Öltözz barátom, ez az éjszaka a tiéd! A zöld kalap már az ajtóban kifelé került a fejére, amikor Jenőke feltette a kérdést. Hova megyünk Bózsikám? – Nem messze – a szarvasok bejöttek a kertembe, a szerencsétlenek a szőcsing körtét kapargatják ki a hó alól. Most bizonyíthatod te is, hogy nem olyan nehéz a vadászat. De! De kérlek! Én soha, de soha az életemben, szóval katona sem voltam, azt sem tudom: hogyan, merre? Ne aggódj Jenő! Menni fog.
Dódi ott lapult a méhes ház mögött, Péter lecövekelt a gazdi mellett és várt. Jenőke életének talán a legnagyobb pillanata következett. Remegő kézzel megfogta a puskát és duplázott.
Apám szerint a két földbe eresztett golyótól megremegett a föld, a huzatja is segített eldönteni a két szerencsétlen felállított „bábut” – de Jenőkénk repdesett a boldogságtól és kiabált: hát csak ennyi Bózsi? Hát valóban csak ennyi: a szentségit – ezt soha nem hittem volna!
Másnap futótűzként terjedt el az egész faluban a hír, hogy jegyző úr leterített két szarvasbikát a Bózsi kertje végében. Csak a szomszéd nézett gyanúsan, aki segített akkor éjjel apámnak és Dódinak levenni a lovas szánról a két szarvasbikát. Nem is állta meg szó nélkül:
„ ez rendben van Bózsi, de az a kettő hova lett, amiket az éjjel hoztatok haza?” Apám a szájára tette a mutató úját és mosolyogva hozzá tette: Pszt! Tudod – azok visszavágtattak a Páskomba. Aha! Most már így értem Bózsi! Aztán ő is mosolyra fakadt.
Csak jegyző úr járt a faluban fel és alá, még emeltebb fővel a zöld kalap alatt. Apám egy kis csokor vaddisznó sörtét is tűzött a kalapjára, pedig ha a történetet figyelmesen végig követte az olvasó, nem vaddisznó sörte a kalapra, hanem legalább egyik szarvasbika agancsa illett volna jobban jegyző úr fejére. Csak azért egy, mert kettő nem fért volna el rajta.
A szarvasbikákon csak azon golyók helye látszott, amit apám ejtett rajtuk, de a körtefa alatt sokáig ott tátongott a két befúródott golyó helye a földben, amiket nagy valószínűséggel jegyző úr vakond lövészetre szánt.
2005.március 8. Saller Molnár Erzsébet