Mári! "Kejjé" ez a bugyogó?

Nem bugyogó volt!
A konyhából kilépve a malom udvarára egy gyönyörű almafa állt. Azon a téli éjszakán feküdt le a földre, amikor Dédim meghalt. Akkor a hírek még nem telefonon érkeztek, ezért János bátyám hozta a hírt a Nagyanyámnak, hogy "meghalt az Édesanyánk." Az almafa mellett ott volt az én drága Nagyanyám ágasfája, amire mindig kiakasztotta az elmosott tejes köcsögöket. De jobb híján a felmosó rongy is helyet kapott. Nagyapám nyughatatlan ember volt. Amkor feltöltötte a garatot, kijött az udvarra, hogy sepregessen. A vasárnapi ebéd fogásai között is megtette ezt!
Tele volt az udvar lovas kocsikkal és tehenes szekerekkel, amiknek két irányból volt megtehető a malomba való lejutás. A Kuti domb felől érkezőknek, völgybe kellett érkezni és csak bekötött kerékkel tudták megtenni, egyébként a kocsit vonó igahúzók sérülhettek volna.
Ez az aratás utáni nap is ilyen volt. Egy tűt nem lehetett volna letenni a gazdák szekerei, és kocsijaik között a Kurics malom udvarán. De! Nagyapámat még ilyen tömörűlés sem zavarta.
Minek? A malom tette a dolgát nélküle is. Kijött a malomból, nyakon ragadta a seprűt és rendet tett az udvaron. Fújt a szél és Nagyanyám ágasfájáról lefújta a felmosó rongyot. Nagyapám felkapta és a tele udvar gazdáinak füle hallatára bekiáltott a konyhába" Mári kejjé ez a bugyogó?" Nagyanyám válasza csak annyi volt," ne nézz mindent bugyogónak, mert az a rongy
éppen a te elszaggatott gatyád!" Még hozzá fűzte: " Bugyogó és gatya - micsoda különbség!"

Emlékekből 2009 Május 24. Saller Molnár Erzsébet