Béka Király!

Még gyermek koromból szakadt rám ez a sokak számára érthetetlen kötődés a békákhoz. Nagyapám vizimalmának tavában nagyon sok béka volt. Nagyon szerettem őket, de leginkább azt a zenét. amit napnyugta után csapatba verődve mondtak el nekem. " Krull, krull, kára krull, brekekeke tó,tó! Mindig csodálattal néztem őket.Ilyen tökéletes zenekart hallani, lehetetlen akárhol. Én a tóparton ültem, a békák meg a sekély vizben kürülöttem. Hogyan nézett rám a nagy gülü szemeivel a"frontember"? Én vagyok a királyfi. Ha megcsókolsz, királyfivá változom. Nekem nem kell királyfi montam, nekem béka kell és minél több, annál jobb. De beviszlek velem az ágyamba és ott alszunk együtt. Bedugtam a blúzom alá és nyugovóra tértünk. De jött a reggel. Mit látott Nagyanyám? Azt, hogy kicsi unokája egy békát ölelve alszik. " Miatyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod......"ez már egyre hangosabb volt és felébredt a kis unoka. Az első mozdulata az volt, hogy megvan e a béka? Gyere, mondta neki, aztán mentek a tóba együtt, a barátok. Mind ezek közepette, Nagyanyám vetette magára a megszámlálhatatlan keresztet!... Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben úgy a földön is.... de...ha lehet, békát azért az ágyba ne!


Saller Molnár Erzsébet
    Győrság
Október 6. 2017.