Fellélegezve

Államvizsga.
  Az is csak egy nap volt az életemben, a megpróbáltatás napja. Minden államban egyidőben szólal meg a gong, hogy kezdődik. Mielött bemehettünk a " bitófa " közelébe, azok a szegény amerikai lányok egymás kezéből tépték ki a kilincset ott, ahova a király is gyalog jár. Volt amelyik hányt, de biztos akadtak nedves és besárgúlt bugyogók is zömével.
 Én senkivel nem tudattam, hogy mire készülök, mert féltem az esetleges kudarctól. Kár volt. Annak ellenére is, hogy az egész irásbeli " nyúzás " öt órán át tartott és arra sem tudok emlékezni, hogy hogyan, merre mentem haza. Amikor Adelka meglátott, biztosra vette, hogy részeg vagyok. Nem kiskaland idegen nyelven ezt vállalni. Hiába tudtam már azt a nyelvet, a gondolkodásom akkor még magyar volt.
 Diplomás ápolónő lettem és attól kezdve megváltozott az egész életem. Nem kellett munka után hajnalig tanulnom és megszüntem segédápolónő lenni. Az mit jelent? Nem fogom részletezni. Rémálomnak is sok. Nem csak a fizetésem, de a munkám minősége is szárnyakat adott. Fellélegeztem! Mégis sok idő telt el, hogy nemcsak én, hanem Adelka is elhigyje azt, amit megcsináltam, amire magam is rettegve készültem.

2013. március 15.              Saller Molnár Erzsébet