német vizsla

német vizsla

2010. április 21., szerda

Mömmös a rókavadász

Unokaöcsémnek is gyermekkori hőse Mömmös

A vadászat az ember egyik legrégibb foglalkozása, (ezen a kötözködő lelkületüek most vitatkozhatnak velem ) de mindenesetre talán a legizgalmasabb. Órákon keresztűl ülni ("hosszú méla lesben") és várni a vadat, embert próbáló feladat, főleg ha sok a szúnyog, de mindenért kárpótol az a pillanat, amikor lőtávon belül felbukkan elötted és már csak rajtad múlik, hogy leteríted-e vagy sem. Az is élmény, hogy "majdnem eltalálni", vagy porzott a szőr az oldalán, de messze volt és elment. A kocsmában ezt is ellehet mesélni kétszer vagy háromszor, de az, hogy hazafelé a nyúl, a fácán vagy a róka lóg az övre akasztva az maga a gyönyör. Nagyvadról most nem beszélek.
A szomszéd faluban nagy hagyománya volt a vadászatnak. A legálisnak és az illegálisnak egyaránt. Az egyik tábor nagyokat mesélt róla a kocsmában vagy a szőlőhegyben pincejáráskor, a másik meg hallgatott, de tudni mindenki tudott mindenről, talán a fináncokat kivéve, akik csak sejtettek mindent, de azt a bíróságon nem fogadják el tanúvallomásnak.
Talán csak az öreg csősznek nem volt vadász élménye az egész faluban, pedig már megette a kenyere javát. Amikor kinevezte a községi előljáróság "Mömmöst" mezőőrnek, úgy érezte ez fordulópont lesz az életében. Megkapta a beosztáshoz járó puskát is (igaz csak egy ócska, szúette kilences Flobertet) hát madarat lehetett volna fogatni vele. Természetesen vadászati jog nem járt vele, de a baromfiudvarok körül ólálkodó rókát megszabad lőni. Meg tán egy nyulat, ha nem látja senki. Ha az új rókabőr tarisznyával végig menne a Sárdoson, vagy a Máléhegyen, talán még a Fódi pincébe is behívnák. Ott aztán egy pohár bor mellett szerényen elmondaná (de úgy kellene szinte harapófogóval kihúzni belőle minden szót) mikor, hogyan történt a dolog. Vagy tyukért ment a "koma", vagy már vitte is a tyukot-ez most mindegy--mikor észre vette és jó 50 lépésről odalőtt, eltalálta rögtön - nem nagy dolog, bárki megtudná csinálni. Ez igaz. Az ott jelenlevők közül ezt már mindenki megcsinálta legalább tízszer- hússzor és volt még tartalékuk.
De az álom csak nem akart valósággá válni. Mígnem egyszer a tél elején szokásos körútján a Máléhegy alatt két ismerős alakba botlott. A két ismerős éppen a Fódi pincébe igyekezett.
Könnyen igyekeztek, mert odafelé sima volt az út, visszafelé szokott az cikk-cakkos, göröngyös lenni. A két esti vándor a Bózsi meg a Fódi Tóni, behívták a becsületben megőszült mezőőrt, igyon már egy kis lélekmelegítőt, hosszú még az este, jót tesz egy kis "fagyálló." Iddogálás közben feltünt a Bózsinak, hogy "Miska bá" mintha lógatná az orrát valamiért. No ki is szedte belőle úgy a negyedik pohár után, mi a bánat oka?
--Nézzétek, én már 5 éve járom a falu határát fegyveresen-közben az ócska mordályra nézett-de még nem lőttem semmit, már ha azt a 3 varjút nem számítom, amiket tavaly ejtettem el.
--Meg a Holczingerék kakasát, amit tévedésből lőttél le a kerítésről- gondolta Tóni.
--Már a gyerekek is csúfolnak, hogy csak a kóbor kutyákat meg a macskákat ijesztegetem. Aztán még ivott egy pohár bort, megköszönte a vendéglátást és folytatta körútját. A szolgálat az szolgálat! Akinek hivatala van az azért felelőséggel tartozik. Úgy elment, hogy vissza sem nézett,
pedig jól tette volna. Esetleg láthatta volna Bózsi arcán a megjelenő mosolyt, mert annak néhány nap múlva lett jelentősége. De a Mömmös nem sejtette, nem tudhatta előre, mi van készülőben.
Hazafelé a Bózsi betért a Salamon portára, hogy Dódival megbeszélje az esetet. A tárgyra tért.
--Dódi! Van neked valahol a padláson egy rossz rókabőröd, hát azárt jöttem.
--Elviheted, bár eléggé szőrehullott és nincs meg a feje sem.
--Nem baj, majd csinálok neki valamiből, aztán vitte is.
Otthon azonnal nekilátott a trófea elkészítésének. Azt találta ki, hogy ráhajtja a bőrt a fűrészbak keresztrúdjára, a négy lábát valami partfisnyél darabbal megerősíti, a farkát némi drótokkal kimerevíti, így talán az esti holdvilágos félhomályban igazi rókának tünik. Csak a fej hiányzott. Végig kutatta a padlást a fészert, de nem talált semmi róka formájú anyagot, csak egy molyrágta nyulbőrt. A feje teljesen ép. Micsoda szerencse! Leoperálta és néhány öltéssl felvarrta a koma fejére. Gyönyörű lehetett. Kár, hogy valami libaszárnyakat nem varrt az oldalára, mert akkor még a griffmadárra is hasonlíthatott volna. Éjszaka volt már mikorra elkészült a mű. Úgy állt ott a róka a nagy nyulfüleivel, mintha lenyelte volna a fűrészbak összekötő rúdját, de messziről egészen jól nézett ki. Bele kell állítani a bakot a hóba, akkor a lábak is a "földig" érnek. A lobogó bozontos farok viszont teljesen egyértelmű. Az éj leple alatt el is vitte a Fódi pincébe. Be ugyan nem tudott menni, de valahogy felmászott a pincekamra padlására és ott elrejtette, nehogy a kóbor kutyák szétszedjék. Alaposan elfáradt-de hát mit megnem tesz az ember a barátjáért?
Pár nap múlva estefelé (decemberben korán sötétedik) a három jómadár kitette az átvarázsolt fűrészbakot a szemben levő pince mögé a diófa alá. Elfújták a petróleumlámpát és vártak.
A mezőőr lassan ballagott a falu felől a szokásos útján. A Máléhegy felől indult és majd egy kis kerülővel a Sárdos felé megy haza, itt talán még be is hívják valamelyik pincébe egy pohár borra. Az egyik présház mellől felnézett a hegyoldalra és szinte kővé meredt. A derengő holdvilágnál az egyik fa alatt meglátott egy rókát. A falu felé osonhatott, de megállt a szőlőtőkék között egy fa takarásában. Volt vagy 40 lépésnyire. Óvatosan megállt az éppen ott lévő kut mellett, lassan levette a válláról a puskát, célzott és lőtt. Nagy durranás, villanás, porzik a hó a róka körül és semmi. Megsem mozdul. Elsem esik, elsem szalad, áll mint a cövek. (vagy mint egy fűrészbak)
"Miska bá" reszkető kezekkel újra töltött- csak elne szaladjon addig. Célzott és durr belé. Ismét semmi. Hja kérem-a fűrészbak állta a sarat, nem futott el. Azt nem olyan fából faragták. Tölgy volt annak anyja-apja. Odabent a présházban a három jótét lélek egymás hegyén-hátán tapadt az ajtórésre, majdnem agyon taposták az alul levőt.
--Te Bózsi, szólt Dódi : ennek a rókának alighanem tolla is volt, mert úgy látom nem a szőr röpköd a levegőben, hanem mintha tollat látnék. Mivel tömted ki a komát?
--A feleségem kispárnájával, abból száll a toll.
"Miska bá" kezdte megsokalni a dolgot. Vagy boszorkány lehet az róka alakban, vagy az ördöggel cimborál. Óvatosan elindult feléje, de előbb gondosan újra töltött és biztos ami biztos, keresztet vetett. Mikor mellé ért, azonnal tisztában volt mindennel.
Hallotta maga mögött a pinceajtó csikordulását, de azt már nem várta meg amíg kinyilik.
Hosszú léptekkel megindult az erdő felé.

2005. Április 19. Kurics Tamás ( a negyedik )