Orgona virág

Nagyapám teljesítette a kívnságot.
Szerte-széjjej voltak Nagyapám földjei. Felsőtag- Alsótag a szélrózsa minden irányában. Nem engedett senkit a földjeire menni, mert azokat a tennivalókat nem bízta senkire. Azt csak Ő tudta egyedűl. " Milyen ember az, aki nem ért a marhákhoz?" Szegfű és Narancs (ez nem célzás)
voltak az ő kedvenc tehenei. Éppen az Alsótagra készűlt lucernát kaszálni, amikor Nagyanyám tudomásúl vette,hogy hova készül. "Te Tamás, ha már az Alsótagra mész, van ott a nővéred Szent Annai Adalberta nyaralója mellett orgona virág. Hozzál belőle nekem". Hozok Mári!.
Elindult a szekér a két hűséges marhával Kocogtak egészen a Farkashegyig de a Katcz háznál lekellett térni az Alsótagra. Nagyapám keresztet vetett magára, mert a Katcz ház elött ott állt a kereszt a felfeszített Jézussal. Elengedte a teheneit legelni, miközben ő szorgosan kaszálta a lucernát. Közben dúdolgatta magában:"orgona nyíláskor, tavasz éjszakáján te jutsz az eszembe" Jaj Mári! Hát persze, hogy viszek. Megrakodva a frissen vágott lucernával, megérkezett a malomba és a lucerna tetején egy egész orgona bokor foglalt helyet.
Nagyanyámat az ájulás kerítette hatalmába, mert a csokor orgona virágból egy egész kivágott bokrot vitt neki a Nagyapám. Te, hát ki mondta neked, hogy egy egész bokrot hozzál nekem?
Senki Mári! Tudd meg, hogy nagyon szeretlek és biztos van elég váza a házban! Volt!

Emlékekből 2009 május 23. Saller Molnár Erzsébet