Honvágy

Forgott a világ
 Nem! Soha! Nem tudtam megszokni az idegen földet. Minden haza látogatásom közelebb hozta a napot, amikor végleg elhatározom, hogy el innen. Az idő múlásával nem a megszokás növekedett bennem, hanem egyre jobban hatalmába vett a honvágy. Olyan dolgok jutottak eszembe, amikről azt hittem, hogy feledésbe mentek. Nagyapám tavát hatalmas nádas vette körül. Ott éltek a nádirigók és az ő énekükre ébredtem reggelente. Nem tudom az ő nyelvükön mit jelentett az ének szövege? Azt énekelték, hogy: " kere -kere -kí -kí- ki -ke " - én megfejtettem már 6 éves koromban. Biztos voltam benne, hogy engem hívnak. " Gyere -gyere -ki - ki -ide ". Felkeltem  és nem parancs szóra. már ott álltam a tóparton. Láttam is őket, ahogy repkedtek egyik szál nádról a másikra, közben énekeltek.
  Ezt a nádast a fagyok beállta után, mindig levágatta Nagyapám. Kévékbe kötve fel voltak állítva egymásnak támasztva a tóparton. Nagyon jó búvóhelynek véltük Editke barát nőmmel. De mit lehet csinálni egy viszonylag sötét nád kunyhóban? Cigarettáztál már Editke? Nem soha - felelte. Én sem!
 Egy doboz gyufát megléptettem Nagyanyám búbos kemencéje tetejéről. Száraz gazból tépdestük a dohányt, száraz lapu levélbe sodortuk és előkerült a gyufa. Lángra lobbant az új márkájú cigaretta és vele együtt a nád is, de csak az, ami már száraz volt és nagyobb lett a füst mint a láng. Nagyapám a malom felső szintjén az ablakon át látta, hogy füst tör fel a nád kévékből. Ló halálban és még időben érkezett. Amikor dobálta széjjel a kévéket, megtalálta a két kis gyújtogatót elterülve a földön. Közel volt a füst mérgezés. Nem tétovázott, a hóna alá kapott bennünket és végig üvöltötte azt a rövid távot a házig. " Mári! Mári! Tejet gyorsan! Aztán belénk öntötték a hideg tejet. Fáztunk, izzadtunk, sírtunk, fogadkoztunk, hogy soha többet ilyent nem csinálunk.
  Ott a távoli földön láttam, hogy füsttel van tele a nád sátor, láttam a malom felső szintjének ablakát, hallottam a csacsogó vizes kerék hangját és hallottam a saját zokogásom is 8 ezer km-el távolabb a hazámtól. Megint eszembe jutott az idézet: " Mezítláb fogok hazamenni az eső áztatta köveken, hogy érezzem a Szülőföld melegét, mikor megérkezem. "

2014. Október 6.                                                           Saller Molnár Erzsébet