német vizsla

német vizsla

2014. április 8., kedd

Csak egy kislány van a világon....

Újra ott vagyok!
 Ott, ahonnan elindultam haza a gyönyörű Magyar országra. Egy ilyen találkozást a szeretteimmel és az emlékekkel, amik újjá éledtek minden lépésemben, nem volt könnyű magam mögött hagyni. Már nem vonhattam magam felelősségre, hogy mit keresek én ebben a cifra rongyokba bugyolált idegen világban, mert a terveimet megkellet valósítanom és végig csinálni azt az időt, amit rám szabott a sors. Társként kellett elviselnem a megpróbáltatásokat és én hősiesen tűrtem.
 A megérkezésem után még egy napot pihenhettem, mert a " jet leg " nálam is jelentkezett minden 12 órás repülő út miatt. Először mentem dolgozni, ami este 19 órától reggel 7-ig tartott. Úgy mentem be a munka helyemre, mintha megint egy idegen országba kerültem volna. Nem tartott sokáig a magam beiktatása a megszokott vágányra, de bizonyára gyorsvonaton mentem, mert éjfélkor " ebédidő " volt és rádöbbentem, hogy a magammal hozott ebédem a kocsiban maradt. Szóltam a segéd ápolóimnak, hogy lekell mennem a parkolóba bármi történne szóljanak a szomszédos osztályos nővérnek, akit természetesen én is megkértem. A kocsimhoz érve tapasztaltam, hogy nem a kocsiban maradt amit kerestem, hanem otthon. Mit tehettem? Csak annyit mondtam, hogy a " szentségit." Aztán valaki a lombos fa irányából szintén megszólalt. "Szenségi ". Azonnal tudtam, hogy az nem más, mint Mátyás a madár. Gondoltam egy merészet és nagyot, azt hogy na kis pajtás, most énekelünk. Kezdtem: csak egy kislány- jött a válasz: " szakekiszlá "- van a világon- "vanalágon "- majdnem végig énekeltük, de azt hiszem az én kis barátom nehéznek tartotta a magyar nyelvet sőt számára értelmetlennek is és úgy döntött, hogy ebből neki elég. Bearanyozta az éjszakám hátra levő részét az egészen biztos. Sokáig nem hallatta magát, majd egyszer újra rám szólt. Azt viszont én nem értettem, mert madár nyelven még a mai napon sem tudok beszélni. Egy madárnak köszönhettem, hogy újra elfogadjam az akkor még megváltoztathatatlan életet és vissza találjak egyszer az állomásra, ahonnan elindultam az ismeretlen, vadnak nevezhető világba. Az állomásra már 20 éve vissza találtam, itthon vagyok és nem cserélném el Magyar országot akkor sem, ha az egész Amerikát kapnám cserébe.

Saller Molnár Erzsébet
2014. Április 8.