német vizsla

német vizsla

2011. december 17., szombat

ADVENT

Az első amerikai Karácsony.
Ott is van várakozás, de nem a Megváltónk születésére várakoznak ott az emberek, hanem
arra, hogy mit fog hozni a nálunk Mikulásnak ismert Santa, aki a kéményeken át nyuvassza be magát a kandallón, hogy letegye az ajándékot a már felállított karácsonyfa alá. Rénszarvas szánon érkezik, a gyerekek tesznek ki a szarvasoknak tejet meg süteményt. Ha a szomszéd macskája nem eszi meg reggelre, akkor a szülők eltüntetik. Én nem vártam Santát, elindultam a hóesésben megkeresni az első templomot. Ott álltam a Szent József Katedrálisban abban az ismeretlen tömegben, amihez semmi közöm nem volt. Akkor még latinúl volt a szertartás, így nem lepett meg a " Silent Night " ( csendes éj ) hallása sem. Mindent tudtam, csak azt nem, hogy miért borultak egymás vállára az emberek ? Ezt még ma sem tudom, csak sejtem, hogy valami bűnbocsánatot kértek egymástól. Nekem nem volt senkim, akitől bocsánatot kérjek, csak a szeretteim, akiket elhagytam Magyarországon. Értük imádkoztam, értük térdelve kértem bocsánatot, hogy elhagytam őket. A rongyos mocskos ruhámból kivetkőzve éreztem, hogy még sokat fogok tenni értük. Karácsony éjjelén hazavánszorogtam azokhoz, akik befogadtak. Adele a drága amerikai lady akiről még sokat fogok írni. A férje magyar volt, akihez 65 évesen ment feleségűl.Lajos sokkal fiatalabb volt, mégis előbb meghalt. Nekem ez katasztrófa volt.
Közben a " bájgunár " is felfedezte a hollétemet, de ez már csak annyi volt, mint a kákán csomót keresni. Az életemből kilett iktatva még akkor is, hogy évekig zaklatott.
Amikor ezeket a sorokat írom, majdnem 40 év telt el és ő sem lett boldogabb, mint én, de még nem tudott végleg elszakadni tőlem. Én hazaköltöztem, ő meg az Atlanti Óceánon túl talán szánja- bánja azt, hogy nem tudott úrrá lenni saját magán. A rikácsoló liba győzött. Minden gágogása hatásos volt. Van egy fia, aki 67 éves és még utánam soha nem volt boldog.

2011. december 17. Saller Molnár Erzsébet