német vizsla

német vizsla

2011. április 12., kedd

Dr. Kende József - 1970

Igen, ő volt az én csodálatos főnököm, akit testvérként szerettem. " Gyerek "- én voltam neki a 30 éves "gyerek ", aki a körzeti ápolónője voltam. Mit mondjak róla? Csak annyit, hogy amikor a jó Isten őt megteremtette, azonnal eldobta a mintát, mert Kende József csak egy lehet ezen a világon. Kétségek gyötörtek, mert azt hittem, hogy ez nem lehet igaz. Egy orvos nem tudhatja előre, hogy a meghalt betegünk boncolási eredménye mi lesz? Ő tudta. Engem a jobb kezének nevezett és ez jól esett nekem. Nagyon szerette a " gyereket " mert minden bajos esetet képes voltam megoldani a 3000 embert számláló körzetünkben. --Egy gyönyörű galambturbékolású májusi reggelen közölte velem, hogy most kimegyünk arra a kis tanyára és beoltunk mindenkit a járvány ellen és ha találunk gazdátlan kutyát, azt elhozzuk. Az ő gyerekei pulikutyával nőttek fel - Kata és Péter. Velük aludt a kiságyban és egyik sem lett beteg a kutya miatt. A tanyán éppen kiskutyák voltak, de nem gazdátlanúl. Könyörtelenűl lecsaptam a Pumi kölyökre, és könyörögve a tulajdonosnak nekem adta. BERCI lett a neve. Olyan gyönyörű volt, hogy ellágyultam ha rám nézett. A Bózsihoz indultunk vonattal haza Tatabányáról. Berci a vonaton az utasok kedvence lett. Én sem sokáig örülhettem neki. Amikor Bózsi meglátta, közölte velem, hogy " ez a kutya innen nem megy el ". Nélküle mentem haza Tatabányára és örjöngtem a hiányától, de az a tudat, hogy Bózsi boldog, megnyugtatott, mert a kutyákat jobban imádta, mint bármilyen kétlábút. Hétfő reggel: " hogy van a kiskutya? - Kérdezi a főnököm. Sírva mondtam el, hogy az Apám elvette tőlem, mert nagyon gyönyörű a kis Berci. - Nem baj " gyerek "- boldogabb lesz a Bakonyban szabadon, mint nálad bezárva. Igaza volt! Berci nagyon örült nekem mindig ha haza mentem, de Bózsit soha nem tudtam volna pótolni neki. Pumi volt és mégis szeretett vadászni menni Bózsival. Hát persze! Egy terelő kutya tudta, hogy mi a dolga? Bózsi keblére hajtotta a vadat. A halálát egy " tudatos " sofőr okozta. Elütötte. Meghalt. Vele együtt Bózsi is betege lett Berci halálának. Megjegyzem, hogy én is. Gyönyörű Pumi gyerek volt. 2011. április Sallewr Molnár Erzsébet

Tatabánya 1965

Lehetetlent vállaltam. Nem lehetett engem Bózsitól ennyire elválasztani. Körzeti ápolónő lettem, de az edzések és mérkőzések nem csak az időmet, de az idegeimet is próbára tették. Szinte már a saját kis otthonomban is kevés időt tölthettem. Akkor már férjnél voltam és sok küzdelem után az anyaságot vártam. A testem beleegyezett a döntésbe, de a lelkem nem, hogy letegyem azt az imádott sportzsákot. Vigasztalt, hogy szabadon mehetek Bózsihoz. 25 évesen - 10 évi kézilabda pályafutásom végetért, amit nem kudarccal fejeztem be. Az utolsó mérkőzés elött a hangos bemondó közölte, " hogy kapusunk búcsúzik " Ezen a meccsen még örjöngésre késztettem a tatabányai szurkolóimat. Skandálták: " maradj itt, maradj itt " . Nem maradhattam, de az utolsó meccsem beszél helyettem. Tatabányai Bányász - Esztergom: 37:13. A csapatom lányait minden meccs után úgy öleltem magamhoz, mint egy jó anya a gyermekét, mert a győzelemhez én nem lettem volna elég. Hálás voltam nekik, mert ha nincs a kapúm elött egy erős védekezés, nehezebb dolgom lett volna. Búcsúzóúl a "Sport pressóba" mentünk és ott kedvemre jól kisírtam magam. Az edzőm is ott volt és a " Fekete Párduc " is. Ha másért nem is, de azért érdemes volt élni, hogy Grosics Gyula , az " Aranycsapat " kapúsa a barátom volt. Ő is megöregedett, ahogy én is, de ha eljön az idő, amikor a végleges pályán kell védenünk a kapút, bizonyára megfogjuk védeni a magyarok hálóját. Ugye így lesz Gyuszó? Te ott is nagy leszel! 2011. Április 12. Saller Molnár Erzsébet

2011. április 5., kedd

Tatabánya 1963

A kis kedvenc. Óriási léptekkel haladtam oda, hogy a város kézilabda rajongóinak a kis kedvence legyek. A sportpálya mellett volt a sport étterem ( ott volt az eküvői vacsorám 1963-szeptember 14.-én) Az étterem mellett a pressó, de az már az árkádok alatt. Edzés után mindig belibbentünk egy kávéra , kipihenni a kemény munkát. Azon a késő délutánon is éppen ott voltunk. Annak idején úgy nevezték el a pressót, hogy " tenyérnyi asztalnál asztalnyi p....k ". Egy-két asztalt összetolva ültünk együtt sport társaimmal, de a gondolataim Zircen jártak és a sírás folytogatott. A mellettünk levő " tenyérnyi " asztalnál két férfi beszélgetett. A sport volt a téma. "Vazze- itt vannak a kéziscsajok" Voltál te mostanában kézimeccsen? Láttad a lányok új kapusát?- Nem, mert az utóbbi időben a nem kívánt vendégek hadserege lepett meg.- Most akkor nézzél balra - ott ül a második asztalnál fekete melegítőben. ( A fekete párduc akarta így ) Látod azt a másfél méteres gumilabdát? Amikor a nagyképű dorogi lány oda állt a 7 méterest elvégezni, ez a kis birka csak állt, mint a libák az esőben és a jobb felsőből úgy ütötte ki a labdát, hogy a válla érte a felső lécet. Azóta emlegetem úgy, hogy gumilabda. Még jó, hogy háttal ültem nekik. Menekülni szerettem volna - én a gumilabda, mert ennél sokkal többet ért, amikor Pista bácsi, a drága öreg portás Zircen " kis ördögnek " nevezett és vállon veregetett, mert " kivédted a szemüket. 2011 .Április Vince nap " Ha fénylik Vince- megtelik a pince!"---- Fénylett!