német vizsla

német vizsla

2010. május 15., szombat

A láthatatlan kotlóstyúk

1955-ben történt.
Bózsi egy éjszakai vadászatról, hajnal tájban érkezett haza. Nagyon zaklatott volt, járt-kelt a konyhában és nem csak Juliska, mi is felébredtünk. Mindent hallottunk és Bózsi a nyugodt ember, most idegesen mesélte el a történteket.
A Pagonból tartottam hazafelé és, mint rövidebb út a temetőn át értem be a lakott területre. Síri csend volt a faluban, akárcsak a temetőben. A hold még világított, de a fákon egy levél sem rezdült. A virágok is éjszakai álomra hajtották álmos fejecskéiket a házak elött, hogy majd a kelő nappal újra vidáman ontsák illatukat és billegessék kecses kis alakjukat egy lágy szellőtől kapott fuvallatban. Ősz volt és csodálatos virágözön volt nem csak a kertekben, de a házak elött is.
A megszokott kutyaugatás is elmaradt, ahogy egymásnak felelgettek a falu különböző utcáiból.
Braschekék háza elött jöttem el éppen - folytatta Bózsi, amikor az árokból egy kotlóstyúk hangját hallottam, ahogy hívja a kiscsibéit. Hirtelen azt gondoltam, hogy a gazdájuk kint felejtette őket. Segíteni akartam, leléptem az árokba, benéztem a hid alá, de semmit nem láttam. Amint folytatni akartam útamat, megint hallottam a kotlós kottyogását, de ismét nem láttam semmit. Azt sem mondanám, hogy túl sokat ittam. Még este indulásomkor a pincesoron ittam pár gyüszü bort, de azt már régen kileheltem a Pagon levegőjébe. Képzelődésnek tehát helye nincs. Elindultam és arra gondoltam : "kottyogjál csak ha jobb dolgod nincs." A templomig kisért a kottyogás, de nem láttam semmit. Már arra gondoltam, hogy belterület ide vagy oda, leveszem a vállamról a puskát és lövök a kottyogás irányába, mert bolondot csinál belőlem egy kotlóstyúk.
Jaj Bózsi, biztos nagyon fáradt vagy és talán nem is kotlóstyúktól jött az a hang, amit hallottál - mondta Juliska. Még, hogy nem? Felelte Bózsi és folytatta. Ilyen kotlóstyúkról már Gárdonyi Géza is írt a " Kevi Pál halála " című írásában, aztán elmondta Juliskának.
- " Lehajolok egy tőkéhez, megakarom nézni, hogy hány fürt? Mert húsznak is látszott. Akkor egyszerre meghomályosodik a látásom és szédülés fog el. Leülök a földre, várom, hogy szűnjön a szédülés. De nem szünt, csak estefelé. Aztán, hogy haza vánszorogtam, egész úton kisért egy kotlóstyúk. Kevi Pál elsápadt. A kotlóstyúkot mesének tartotta. Valami láthatatlan kisértettyúk az. Éjszaka szokott megjelenni. De eddig nem látta senki. Mert, aki meghallotta, hogy a tyúk megyen a nyomában és hívja a csirkéit, az már tudta, hogy elkezdődött az utolsó napja, és nem mert visszafordulni, csak sietett. Kevi Pál még aznap éjjel meghalt. " Fejezte be Bózsi.
Én már nem tudtam elaludni, nem is lett volna rá időm, mert hajnali 4 órakor keltem, hogy gyalog elérjem a másfél kilométerre levő állomáson a vonatot. Bejáró diák voltam Győrbe és minden nap este 8-kor értem haza az iskola után az állomásról. Ezen az estén futottam hazáig.
Bózsit az asztalra borúlva zokogva találtam. Már fútva hazafelé éreztem, hogy sietnem kell.
" Juliska ma délelött rosszúl lett és a mentő vitte el a zirci kórházba. Nagyon rosszúl van, most értem haza a 7-es vonattal. " Egyre gondoltunk és egymást átölelve sírtunk.
Sok- sok vizsgálat után a diagnózis: Leukémia. Hiába voltunk felváltva mellette, hiába kapott meg tőlünk minden szeretetet, vigasztalást, november 12.- én 44 évesen meghalt.
Egy éjszaka leforgása alatt 15 évesen felnőtt lett belőlem és az egész jövőmet romokban heverni láttam. Diák voltam és egyben háziasszony. Juliska már mindenre megtanított engem. Mosni, főzni, még kenyeret sütni is. Talán érezte, hogy az ő küldetése is lejár 7 év után úgy, mint az Édesanyánké. Ebbe a 7 évbe belesűrített mindent, hogy megtanuljam azt, amit minden lánynak egyszer majd tudni kell. De arra nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan gyakorolni kényszerülök.
Juliska nélkül nehéz napokat éltünk át, de a legnagyobb fájdalom Bózsi lelkét nyomta 47 évesen.
Tudtuk, hogy az ő életének a boldogságból, házasságból csak kegyetlenűl ennyit szabott ki a sors.
Mindössze 14 év. Osztva kettővel!

2010.március 22. Saller Molnár Erzsébet